HTML

James Bond

1962-ben egy új akcióhős tűnt fel a vásznon: Bond. James Bond. Hűvös eleganciájú brit tikos ügynök, aki felrázva, nem keverve issza a Vodka-Martinit, Őfelsége különleges engedélyével lelkiismeretfurdalás nélkül végez a gonosztevőkkel, gátlástalanul megdugja az ellene küldött kémnőket... És 44 év után is változatlanul népszerű.

Friss topikok

  • Blake007: Amit művelnek a film vége felé, meg a túl hi-tech cuccok már hülyeségbe mennek át ebbe a filmbe. L... (2012.11.07. 23:49) Halj meg máskor! (2002)
  • Blake007: A keménység hiányzik ebből az alakból az vele a gond, nem úgy mint Conneryben. (2012.11.07. 23:32) Aranyszem (1995)
  • Blake007: Minősíthetetlen lett ez a darab, bár jól indul, de aztán nagyon elromlik benn valami. (2012.11.07. 21:10) Moonraker - Holdkelte (1979)
  • Blake007: Szerintem jó film volt, DE Blofeld miért nem ismeri fel Bondot, ha egyszer már találkoztak korábban? (2012.11.07. 19:47) Őfelsége titkosszolgálatában (1969)
  • Blake007: Csak annak tartják,ez csak amolyan leganda, hogy a legjobb Bond film. Valaki annak kiáltotta ki, ... (2012.11.07. 17:40) Goldfinger (1964)

Linkblog

Archívum

A kém, aki szeretett engem (1977)

2008.11.09. 21:55 -Szűcs Gyula-

A film
 
A The Spy Who Loved Me nem véletlenül vált a rajongók kedvencévé, minden összetevő megvan benne, hogy a legjobb Bond-filmként emlegessük. Ami valóságos csoda, tekintve a forgatási nehézségek hosszú sorát... Albert R. Broccoli producerre hatalmas nyomás nehezedett, ez volt ugyanis az első Bond-film, amelyet korábbi állandó tettestársa, Harry Saltzman nélkül volt kénytelen menedzselni. Saltzman mindig is szeretett a 007-eshez hasonlóan nagy lábon élni, pezsgőre, kaviárra, állófogadásokra és szerencsejátékra rendszerint a többszörösét költötte, mint amennyit egy-egy filmjével megkeresett. Ráadásul azok a vállalkozások, amelyekben meg kívánta forgatni a pénzét sorra csődöt mondtak - így a '70-es évek közepére hatalmas adósságokat halmozott fel. Mikor kiderült, hogy mindennek a tetejében még a felesége is gyógyíthatatlan betegségben szenved, összeroppant. Kénytelen volt eladni a Fleming-regények megfilmesítési jogának rá eső részét Broccoliéknak.
 
Az immáron magára maradt producer nem érezte elég erősnek az eredeti A kém aki szeretett engem regényt, és a forgatókönyvírók (Christopher Wood, és a Bond-veterán Richard Maibaum) csak néhány elemet vettek át belőle. Fleming eredetileg hidegháborús környezetbe helyezte hősét, így alighanem elcsodálkozott volna, ha még megéli a sorban tizedik Bond-filmet. Itt ugyanis a 007-es (Roger Moore) elcsábít egy szovjet kémnőt - ám ahelyett, hogy búcsút venne tőle, (miután megtudott minden KGB-titkot, amit az MI6 akart) az egész film alatt együttműködik vele. Nem is akárhogyan: Ánya Amaszova őrnagy (Barbara Bach) legalább olyan jó titkosügynök, mint brit kollégája - alighanem örökre száműzve ezzel a Bond-filmekből az idegesítően butácska, könnyen ágybavihető kémnők kliséjét. A 007-es és a Tripla X-es ügynök közötti mintaszerű együttműködés részben a '70-es évekre megerősödött nőmozgalmak hatására került a forgatókönyv középpontjába, részben pedig a hidegháború enyhülésének, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között éledező kereskedelmi, és technológiai együttműködésnek köszönhetően (amely az 1975-ös, közös Szojuz-Apollo űrprogrammal érte el csúcspontját).
 
A The Spy Who Loved Me előkészületei idején más világpolitikai esemény is borzolta a kedélyeket: egy szovjet és egy amerikai tengeralattjáró összeütközése Kamcsatka félszigeténél. Az amerikaiak még vissza tudták vinni a súlyosan sérült merülőhajót guami támaszpontjukra - de az esemény túlságosan sokáig tartotta lázban a közvéleményt ahhoz, hogy az élelmes forgatókönyvírók szó nélkül elmenjenek egy olyan kiváló lehetőség mellett, mint az eltűnő, majd újra felbukkanó, egymásra lövöldöző atomtengeralattjárók szerepeltetése a legújabb Bond-történetben. A 007-es így ismét alámerül a nagy kékségbe, hogy ellopott katonai járművek után kutasson, mint ahogyan tette azt a Tűzgolyóban - a hasonlóság feltűnt Kevin McClory-nak is (mint ismeretes, ő segített Felmingnek, mikor a Thunderball még filmforgatókönyvnek íródott, így ő is rendelkezik a szerzői jogokkal) aki jó szokásához híven egy újabb plágiumpert indított az ügyben. A hónapokig tartó jogi hercehurca teljesen elvette Guy Hamilton kedvét a készülő Bond-filmben való közreműködéstől. Még leforgatta Kanadában az egyik kedvenc jelenetét (amikor a 007-es a főcím előtti mini-epizódban az őt üldöző sítalpas bérgyilkosok elől a mélybe veti magát egy hófödte sziklaoromról, majd az utolsó pillanatban kinyitja a brit lobogó színeiben pompázó ejtőernyőjét) - majd átadta a rendezői széket Lewis Gilbertnek.
 
Lewis Gilbert természetesen szintén veterán Bond-rendezőnek számított, hiszen ő vezényelte le tíz évvel korábban a Csak kétszer élsz-t, ahol a 007-es már sikeresen együtt dolgozott egy másik nemzetiség (akkor még csak a japánok) titkosszolgálatával. Lewis Gilbert rendezőnek való megnyerése kimondottan jót tett a produkciónak, hiszen ő korábban sem akarta újító szellemiségben megreformálni a sorozatot. Sokkal inkább értett ahhoz, hogy a hagyományos Bond-történetvázat először a végletekig lecsupaszítsa, majd az alapoktól kezdve építse újra, szigorúan a jól bevált klisépanelekből, ám hallatlan kreatív kivitelezésben. A The Spy Who Loved Me-ben minden benne van, ami egy jó James Bond-mozihoz kell: sármos ügynök, csinos ügynöknő, eltűnt tengeralattjárók, őrült főgonosz (víz alatti titkos támaszponttal és bikanyakú segéderővel), valamint egy új szuperjárgány: a víz alatti utazásra is kiválóan alkalmas Lotus Esprit.
 
A kém aki szeretett engem dramaturgiája a későbbi Bond-filmekre is nagy hatással volt. Korábban ugyanis még sohasem utazott a 007-es egymástól ennyire távol eső helyszínekre ilyen rövid idő alatt. A kezdő képsorok sítalpas üldözése után irány az MI6 tengeri támaszpontja: az Admiralitás egy eltűnt atomtengeralattjáró előkerítését bízza Bondra - a dolog pikantériája, hogy a szovjetek is elveszítettek egyet. A különös eseményekről csak egyvalaki tud érdemi információt, egy kairói elit klub tulajdonosa. Vele azonban nem csak a brit és a szovjet hírszerzésnek lenne fontos találkozni, hanem a Főgonosz pribékjeinek is. Vasfogú (a Bond-mitológia legnépszerűbb hórihorgas gyilkosa) hamarabb találkozik az informátorral, és csillogó cápafogsorával (amolyan vámpír-karikatúra módjára) átharapja a nyakát - no és bizonyítva, hogy ő több, mint holmi ostoba pengekalapos kínai, nem felejti el magával vinni az ügynökök által hőn áhított mikrofilmet sem. A szovjet és a brit kém összetalálkoznak. Mindent tudnak egymásról, amit tudni kell (Amaszova őrnagynak a Bacardi a kedvenc itala, míg Bondnak a Vodka-Martini), és hamar kiderül, hogy nem csak az ágyban jók együtt, hanem a nyomozásban is. Romantikus kalandfilmekbe illő helyszíneken fordulnak meg így kettesben: naplemente a végtelen homokdűnék felett (ebben a jelenetben még az Arábiai Lawrence jól ismert dallamai is felcsendülnek), vitorlázás a Níluson, luxus vonatút az Oroszországból szeretettel előtti tisztelgésként...
 
A korzikai kikötőben Q (Desmond Llewelyn) új autóval lepi meg Bond-ot: a régi Aston Martin DB5-öt ezúttal egy kétéltű Lotus Esprit váltja fel - amely kitűnő szolgálatot tesz a víz alatti felderítőút során. A The Spy Who Loved Me gonosza ugyanis igazi nagypályás csirkefogó. Ha még létezne, a Bond főellenfeleit tömörítő nemzetközi terrorszervezet, a SPECTRE bizonyára örömmel fogadná sorai közé: Karl Stromberg (Kurt Jürgens) terve ugyanis nem más, mint a korrupt és környezetszennyező világ helyett egy békés víz alatti civilizáció létrehozása - azon maroknyi ember számára, akik túlélik az ellopott amerikai és szovjet tengeralattjárók miatt egymás torkának ugró nagyhatalmak harmadik világháborúját. Briliáns terv, és még a kínaiak sem kellenek hozzá! Ken Adams látványtervező ismét elemében érezhette magát: egy tengeralattjárókat is elnyelni képes, óriási tankerhajó megálmodása után egy futurisztikus, csupa boltíves víz alatti birodalom megépítésére is lehetőséget kapott (mivel a nagyszabású díszlet-tervek nem fértek el a Pinewood akkori stúdióiban Albert Broccoli nem sajnálta a pénzt egy minden addiginál hatalmasabb műterem, a Stage 007 felépítésére). Alighanem ő sajnálta a legjobban, mikor mindez - vagy legalábbis a makettje - Bondnak és Amaszova őrnagynak köszönhetően a film végén a levegőbe repült.
 
Albert Broccoli producer fellélegezhetett: a profi forgatókönyv, a veterán rendező utolsó pillanatban jött segítsége, a lenyűgöző látványvilág, a gyönyörű nők és Roger Moore cinikus Bondja a sorozat egyik (sokak szerint "a") legjobb darabjává tette a The Spy Who Loved Me-t.
 
A DVD
 
Mint ahogyan a sorozat előző darabjai, az A kém, aki szeretett engem is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemez pedig számtalan további érdekességet tartalmaz a Bond-rajongók számára. Az MI6 rejtekhelyén ezúttal is találhatunk egy Ken Adam látványtervező archív felvételeiből összeválogatott kisfilmet, ezen kívül egy animált forgatókönyvet (ez az Atlantisról való menekülés egyik korábbi változata), egy rövid Roger Moore-interjút, és két rövid életképet a tengeralattjárós és az egyiptomi jelenetek forgatási napjairól.
 
A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdosszié-ban most mindössze két "akta" lapul: a szokásos háromnegyedórás werkfilm (Így készült A kém, aki szeretett engem), és egy húszperces összeállítás a Bond-széria egyik legtehetségesebb - és egyik legszimpatikusabb - alkotóművészéről, Ken Adam látványtervező eddigi munkásságáról.
 
A Propagandaminisztérium menüpontban tévé- és mozielőzeteseket, valamint korabeli rádiószpotokat találunk, majd a szokásos képgaléria zárja az extrák sorát. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.
 
90%
 
A film
 
A kém, aki szeretett engem
Színes brit akciófilm
 
Eredeti cím: The Spy Who Loved Me
Ősbemutató: 1977. július 7.
Hazai bemutató: n.a.
Játékidő: 118 perc
 
Rendező: Lewis Gilbert
Szereplők: Roger Moore, Barbara Bach, Kurt Jürgens, Richard Kiel, Bernard Lee
Forgatókönyvíró: Christopher Wood, Richard Maibaum
Producer: Albert R. Broccoli
Operatőr: Claude Renoir
Vágó: John Glen
Zene: Marvin Hamlisch
 
A DVD
 
Képarány: 16:9
Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1
Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török
Extrák: Interaktív menü, kisfilmek: Ken Adam's Production Films: The Spy Who Loved Me (5:31'), Escape From Atlantis: Storyboard Sequence (2:02'); 007 Stage Dedication (1:07'), Roger Moore - My Word Is My Bond (4:30'), 007 In Egypt (6:10'), jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Inside The Spy Who Loved Me (40:37'), Ken Adam: Designing Bond (21:39'); előzetesek, tévé- és rádióreklámok, képgaléria, audiókommentár

(2006. december 6.)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jamesbond.blog.hu/api/trackback/id/tr5759454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nikodémus 2011.01.12. 20:02:27

Teljesen más Bond ez már, de kétségtelen, hogy a kalandfilmes vonal legjobbja ez a darab.

TomAce 2011.12.16. 15:36:23

Az első Bond-film, amit láttam. Éppen ezért az egyik kedvencem - dacára annak, hogy Moore filmjeiből a For your eyes only a favorit.
süti beállítások módosítása