Terence Young 1965-ös Thunderballja a mai napig őrzi előkelő helyét a legnépszerűbb James Bond-filmek ranglistáján. Annak ellenére, hogy a bemutatója után a kritika kissé fanyalogva fogadta, hosszú ideig a Bond-széria legtöbbet jövedelmező epizódjának számított. Kirobbanó sikerét alighanem az erős forgatókönyvnek, a biztos kezű rendezőnek, és az addig soha nem látott, izgalmas víz alatti jeleneteknek köszönhette - ám tudni kell, hogy a látszólag tökéletes felszín alatt keserves harcok és évtizedeken keresztül fennálló érdekellentétek húzódtak meg.

 

A Tűzgolyó eredetileg nem regénynek, hanem kifejezetten forgatókönyvnek készült. Ian Fleming 1959-ben döntött úgy, hogy itt az ideje bedobni Öfelsége tikosügynökét (szó szerint) a mélyvízbe - azaz kipróbálni, hogyan működik egy cápákkal, búvárokkal és bikinis lányokkal jócskán megfűszerezett Bond-történet a mozivásznon. Mivel Fleming idegen volt a filmiparban, segítőtársakat keresett: Jack Whittingham forgatókönyvíró mellett egy izgága rendező, Kevin McClory is besegített a dialógusok megírásába. És itt kezdődtek a problémák...

 

McClory korántsem bizonyult olyan jó írónak és producernek, mint ahogyan azt hangoztatta magáról. A forgatókönyv lassan haladt, a forgatások elkezdéséhez nem sikerült egyetlen bőkezű támogatót sem keríteni, így nem csoda, ha Fleming (aki ahhoz szokott hozzá, hogy nyugodt körülmények között, két-három hónap alatt ír meg egy könyvet jamaicai nyaralójában) végül elveszítette a türelmét, és otthagyta a készülő produkciót. Egymaga fejezte be a Tűzgolyót, immáron regényként, amit 1961-ben McClory is elolvasott - és beperelte Fleminget, aki állítása szerint számtalan olyan elemet vett át a Thunderball-forgatókönyvből, amit eredetileg nem is ő talált ki. Fleming nem aggódott a per miatt. Menő ügyvédei voltak, ráadásul két váratlanul felbukkanó producer (Saltzman és Broccoli) igen tekintélyes összeget kínált neki az addig megjelent, és a jövőben megírt Bond-történetek megfilmesítési jogáért cserébe. A két filmmogul kedvenc története pont a Tűzgolyó volt, ezzel szerették volna indítani a tervezett kémfilm-sorozatukat - ám az ügyvédeik tanácsára végül mégis a Dr. No mellett döntöttek, hosszadalmas jogi huzavonákat elkerülendő.

 

Az 1962-es Dr. No-val megkezdődött a 007-es sikertörténete, és időközben a Fleming-McClory páros is megegyezett peren kívül: a továbbiakban együttesen rendelkeznek a Tűzgolyó-regény szerzői jogaival. Mikor híre ment, hogy Saltzman és Broccoli a Goldfinger után épp a Thunderball-t szeretné elkészíteni, McClory azonnal helyet követelt magának a stábban. Kiharcolta magának a produceri pozíciót (a korábbi filmek két producere meg kellett hogy elégedjen egy Saltzman and Broccoli present felirattal a stáblistán, holott a szervezőmunka oroszlánrészét továbbra is ők végezték), végletekig makacs természetével valósággal az őrületbe kergetve Terence Young rendezőt. McClory amatőr sportbúvárként rajongott a készülő film víz alatti jeleneteiért, ezért egyetlen képkockányit sem engedett belőlük kivágni - mentségére legyen mondva, később pont ez bizonyult a Thunderball egyik legnagyobb erősségének.

 

A sorban negyedik Bond-filmben ismét a világ leggonoszabb tudósait, elcsapott kémeit, és hidegvérű gyilkosait sorai közt tudó nemzetközi bűnszövetkezet, a SPECTRE mozgatja a szálakat (Ernst Blofeld elit terrorcsapata a Thunderball regényben bukkant fel először, Dr. No és Rosa Klebb tervének támogatói Flemingnél eredetileg a szovjetek voltak). Orvgyilkosság, zsarolás, kábítószer-kereskedelem, kémtevékenység - a továbbra is szigorúan csak nyaktól lefelé látható, perzsamacskát simogató szupergézengúz bárkinek elvégzi a piszkos munkát, amennyiben kellően megfizetik a szolgálatait. Ha pedig épp nincs semmilyen megbízatás, maga gondoskodik arról, hogy a szervezet világszerte felépített szupertitkos bázisainak rezsijét mindig legyen miből kifizetni: ezúttal legmegbízhatóbb emberére, Largóra (Adolfo Celi) bízza az atomtöltetekkel felszerelt Vulcan típusú vadászbombázó elrablását, és biztos helyre szállítását. Az atombombák visszaszolgáltatásáért cserébe később mindössze egy Burma partjainál ledobott csomagot kér - a dolog egyetlen szépséghibája, hogy százmillió font értékű gyémánttal a belsejében. A 007-es (Sean Connery) ugyan épp egy szanatóriumban tölti a kötelező szabadságát, de hamarosan reaktiválják. És bár a hawaii-inges Q-nak ezúttal sincs ínyére a flegma ügynökkel való találkozás, ismét ellátja Őfelsége titkos ügynökét bevetés előtt a legújabb szuperketyerékkel (többek között egy mini-oxigénpalackkal és egy sugárzásmérő fényképezőgéppel).

 

Terence Young egyfelől hű tudott maradni a korábbi Bond-részekhez - másrészt viszont merészen bevállalt néhány olyan újítást, amelyek nagyban meghatározták a későbbi Bond-filmek dramaturgiáját. A Thunderball helyszíne ismét a napsütötte Karib-tenger, a Dr. No és még jó néhány másik, korai Fleming-regény egyszerre megnyugtatóan ismerős, és halálos veszedelmekkel teli vidéke. Az új film, akárcsak elődje, a Goldfinger bővelkedik akcióban és látványosságban: Bond hátirakétával menekül üldözői elől a főcím előtti nyitójelenetben, és ismét színre lép (azaz gurul) a közkedvelt Aston Martin DB5... Újításként a film egyharmadát gyönyörűen megkomponált víz alatti felvételek teszik ki. A cikázó halrajok és a tökéletes alakú búvár Bond-lány szemet gyönyörködtető látványát egy komplett békaember-armada szigonypuskás összecsapása teszi felejthetetlenné. Ráadásul az utóbbinál egy egész gyűjteményre való csodamasina (mini-tengeralattjáró, szupergyors búvármotor) hódítja meg a tenger mélyét - azt a közeget, ahová az ezután következő Bond-filmekben szinte mindig kötelező lesz ellátogatni.

 

A történetvezetésben és a karakterábrázolásban is látszik némi változás: az addig jóformán dramaturgiailag súlytalan, csinos dekoráció szerepét betöltő Bond-lányok Terence Young filmjében mintha már némi jellemfejlődésen mentek volna keresztül. A Tűzgolyóban körvonalazódik először az a fajta rendezőelv, amely alapján az elkövetkezendő Bond-filmekben háromféle nőtípust különböztethetünk meg. Az első a jó szándékú naiva, aki az esetek többségében csúf halált hal a gonosztevők keze által, annak ellenére, hogy általában mindent megtesz azért, hogy a brit szuperügynök haladjon a nyomozásban, vagy csak eltöltsön néhány kellemes órát. Előbbire jó példa a 007-es karibi összekötője, Paula Caplan (Martine Beswick - ő volt egyébként az Oroszországból szeretettel egyik cigánylánya is), utóbbi szerep pedig tökéletesen illik Bond masszázsmániás ápolónőjére (Molly Peters).

 

A második típusba tartozó nő az ellenfél táborához tartozik. Általában a Főgonosz szeretője, de a Bonddal folytatott viszonya során rájön, kinek az oldalán kellene igazából állnia - és onnantól már a lehető legodaadóbban segíti Őfelsége titkos ügynökét. A Thunderballban tipikusan ilyen a bájos búvárlány, Domino (Claudine Auger), aki saját maga kíván bosszút állni a gonosz Largón, mikor Bondtól megtudja, hogyan és miért halt meg a bátyja, a Vulcan pilótája. A harmadik csoportba a Főgonosz halálosan szép elit testőrei és bérgyilkosai tartoznak. Őket szinte soha nem lehet átállítani a jó oldalra, hiszen legjobb tudásuk szerint dolgoznak Bond elveszejtésén - de persze sohasem zárkóznak el attól, hogy mindeközben leteszteljék a 007-es legendás férfiúi helytállását. A Thunderballban így tett Largo bérgyilkosnője, Fiona Volpe (Luciana Paluzzi) is - végül persze elnyerte méltó büntetését: saját emberei lőtték le figyelmetlenségből egy előkelő koktél-partin.

 

A Bond-veteránnak számító Terence Young harmadik rendezése tehát nem csak méltó folytatása az addigi munkásságának (Dr. No, Oroszországból szeretettel), merész újításaival alaposan feladta a leckét a sorban utána következő alkotóknak. Minden emberi hibája ellenére el kell ismerni Kevin McClory szerepét is a Tűzgolyó átütő sikerében. Az már egy egészen más történet, hogy a szerzői jogokra hivatkozva 1983-ban elkészítette az őszülő Sean Connery-vel a Thunderball vérszegény remake-jét, a hivatalos James Bond-filmnek soha el nem ismert Never Say Never Againt (Soha ne mondd, hogy soha).

 

 

Mint ahogyan a sorozat előző három tagja, a Tűzgolyó is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemez pedig számtalan további érdekességet tartalmaz a Bond-rajongók számára. Az MI6 rejtekhelyén ezúttal igazi kincsek lapulnak - ráadásul jóval több, mint a korábbi filmek esetében. A nyitódarab egy érdekes kisfilm arról a valóságban is működő hátirakétáról, amivel Bond a Thunderball főcím előtti nyitójelenetében menekül el üldözői elől (nem csoda, hogy ez lett a korabeli reklámplakátok egyik kedvenc jelenete).

Ezután megnézhetjük a Bond-filmek legmókásabb (ál)dokumentumfilmjét, az A Child's Guide to Blowing Up a Motor Car-t, amelyben egy újságíró elvisz egy gyereket a Tűzgolyó forgatására - a stábra szabadítva ezzel a legelképesztőbb brit burleszk-fordulatokat. A Bond-kabát, Bond-nadrág, és Bond-toll reklámja után Ken Adam díszlettervező idézi fel archív házivideóiban a Tűzgolyó forgatási napjait, egy másik kisfilmben Michael Wilson producer narrációjában a búvárok csatajelenetének két verzióját hasonlíthatjuk össze, végül Jack Haley háromnegyed órás tévéfilmje, a James Bond hihetetlen világa zárja a sort.

 

A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdosszié menüben egy rövidfilm a Tűzgolyó videóforgalomban lévő kópiáinak utószinkronjával kapcsolatban mutat érdekességeket, ezt követi két, egyenként közel fél órás dokumentumfilm a Tűzgolyó-jelenségről, illetve a film kulisszatitkairól (Így készült a Tűzgolyó).

 

A Propagandaminisztérium menüpontban tévé- és mozielőzeteseket, valamint korabeli rádiószpotokat találunk, majd a szokásos képgaléria zárja az extrák sorát. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.

 

 

 

 

Eredeti cím: Thunderball

Ősbemutató: 1965. december 9.

Hazai bemutató: n.a.

Játékidő: 119 perc

 

Rendező: Terence Young

Szereplők: Sean Connery, Adolfo Celi, Claudine Auger, Luciana Paluzzi

Forgatókönyvíró: Richard Maibaum, John Hopkins, Jack Whittingham

Producer: Kevin McClory

Operatőr: Ted Moore

Vágó: Peter Hunt

Zene: John Barry

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kisfilmek: Bill Suitor: The Rocket Man Movies (3:42'), A Child's Guide to Blowing Up a Motor Car (16:23'), James Bond Commercials, Ken Adam's Production Films - Thunderball (12:36'), Thunderball Boat Show Reel (2:43'), The Incredible World of James Bond (48:45') jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Inside Thunderball (3:36'), The Thunderball Phenomenon (29:42), The Making Of Thunderball (26:24); előzetesek, tévé- és rádióreklámok, képgaléria, audiókommentár