Michael Apted rendezőnek 1999-ben sikerült elérnie azt, amire Roger Spottiswoode képtelen volt A Holnap markában-nal: nem csak felzárkóztatta a 007-es ügynököt a '90-es évek második felének rohanó világához, de egy ügyes sávváltással elegánsan megelőzte a konkurenciát is. Hála neki Őfelsége titkosügynöke az egyik legnépszerűbb akcióhősként várhatta az ezredfordulót.

 

A The World Is Not Enough ízig-vérig brit film, és ezt a készítők is igyekeznek érzékeltetni velünk: Bond a főcím előtti, látványos akció-szekcióban ezúttal nem sítalpas géppuskások elől menekül a svájci hegyekben, hanem egy motorcsónakos bérgyilkosnőt kerget végig a Temze Velencét idéző kanyargós lagúnáin, Q legújabb csodajárgányában ülve - miközben a háttérben lerobbant raktárnegyedek, vagy épp London leghíresebb nevezetességei suhannak el. A főcím után rögtön egy skóciai temetés kellős közepébe csöppenünk (az elhunyt a kezdőjelenetben merénylet áldozatává vált olajmilliárdos, Robert King), és az MI6 új főhadiszállásának berendezett felföldi várkastély is felülreprezentált a szoknyás biztonsági őrök, régi uralkodó-portrék és arisztokratikus külsőségek tekintetében (drága szőnyegek, masszív tölgyfa bútorok, hatalmas házikönyvtár, minimum tízméteres belmagasság a legutolsó cselédszobában is, stb.).

 

Pierce Brosnan láthatóan belerázódott a 007-es szerepébe. Az Aranyszem-nél tapasztalt bizonytalanságnak itt már nyoma sincs - és erre ráéreztek az alkotók is, mivel ebben a történetben már komolyabb feladatokat is kértek a jóvágású ír színésztől, mint hogy macsón mosolyogjon a kamerába, ha alulöltözött lányok vonulnak el előtte, vagy vágjon elégedett képet, miután belekortyolt kedvenc Vodka-Martinijába. Borsnan el tudja hitetni velünk, azt, amit Timothy Daltonnak annakidején nem sikerült: ennek a szuperkémnek van szíve is, nem csak stílusa. És elődjétől eltérően ő nem hibázza el, ha hidegvérrel keresztül kell lőnie egy csinos nőt (lásd a Dalton-Bond esetét a mesterlövésznek felcsapott csellóslánnyal) - még akkor sem, ha az történetesen a legutóbbi szeretője...

 

De ne rohanjunk ennyire előre a történetben! A Robert King elleni merénylet (azon túl, hogy jókora lyukat robbantott az MI6-főhadiszállás oldalába) veszélybe sodorta az olajmágnás lányát, Elektrát is - ezért M (Judi Dench) haladéktalanul Azerbajdzsánba küldi a 007-est, hogy árnyékként védelmezze a kaukázusi olajmezők szemrevaló örökösét (Sophie Marceau). Természetesen Bond-filmről lévén szó, nem telik bele sok idő, hogy Electra árnyéka ne előtte és ne is mögötte, hanem (M frappáns megfogalmazásában) rajta legyen, és a merénylők sem várnak az utolsó felvonásig azzal, hogy az alkalmi szeretők életére törjenek. Utóbbiak módszere ezúttal is a hófödte lejtőkön kergetőzés - pedig tudhatnák, hogy az efféle mulatságnak már az Őfelsége titkosszolgálatában és A kém aki szeretett engem síelős jelenetei esetében sem volt sok eredménye... Szerencsére a '90-es évek utolsó Bond-filmje nem csak egyszerűen feleleveníti a régi hagyományokat, emeli is a tétet. A 007-es rosszakarói itt már nem érik be holmi sílécekkel és géppisztolyokkal, ők már ejtőernyővel felszerelt motoros szánok ikergéppuskáival szaggatják fel Bond mögött a hegyoldalt. Természetesen hiába.

 

A nosztalgiázás jegyében egy másik nagy klasszikus, a kaszinójelenet is előkerül - itt hangzik el (igaz, kissé szájbarágósan) a film egyik kulcsmondata is, Elektra részéről. Az események pedig felpörögnek. Bond atomtudósnak kiadva magát bejut egy volt szovjet támaszpontra (már valahol a kazahsztáni sivatag kellős közepén járunk), ahol gőzerővel folyik a nukleáris rakéták leszerelése - a Dr. No-tól kölcsönvett sugárzásvédelmi ruha alatt Tomb Raider-szerkót hordó Dr. Christmas Jones (Denise Richards) vezetésével. Míg a 007-es "a szép karácsony reményében", a film főgonosza, Renard (Robert Carlyle) néhány használt plutóniumtöltet miatt segédkezik a titkos földalatti bunkerekben szorgoskodó maroknyi atomtudósnak. Az egykori KGB-s (akit egyrészt gyér hajviselete, másrészt a koponyájába ékelődött töltény miatt nyugodtan hívhatnánk akár "Golyófejű"-nek is) dolga végeztével sietve távozik - a 007-es inkább látványosan. (Hogy a felrobbanó folyosóból az utolsó pillanatban kimenekülő főhőst, és az utána kapó lángnyelveket már láthattuk egy csillagközi fémlabda második elpusztításkor, az most teljesen lényegtelen, itt is, ott is szuper jelenet.)

 

Az, hogy Renard az ellopott plutóniummal egy orosz atom-tengeralattjáró reaktorát kívánja leolvasztani a Boszporusz vidékén (jó eséllyel örökre eltűntetve a környékről nem csak Isztambult, de az egész Fekete-tengert) valószínűleg nem lep meg senkit tizennyolc James Bond-film után. Az viszont talán igen, hogy ez a kis világpusztítás a film szende Bond-tündérének, Elektrának a szíve vágya - így ugyanis Azerbajdzsán fekete aranyát egyedül csak az ő családi csővezetékein lehet nyugatra exportálni. Nem egy Agatha Christie-krimibe illő fordulat ez (a 007-es se kemény nyomozómunkával jön rá, hanem egy véletlen elszólásból: Renard ugyanazt a mondatot idézi, amit a kaszinóban Elektra), de mindenképpen érdekes csavar az eddigi "hagyományos" Bond-forgatókönyvekhez képest. És nem mellesleg divatot is teremt: a következő filmben (Halj meg máskor!) ismét egy olyan nő lesz a Főgonosz jobb keze, akit Őfelsége titkosügynöke épp az ártatlan őzikeszemei miatt hív meg pezsgőzni a lakosztályába.

 

Ami még hátra van, az a szokásos átvezető lövöldözés és humorizálás a filmvégi Nagy Leszámolásig, ahol győz a szuperügynök és elbukik az aktuális gonosztevő. És már meg sem lepődünk, ha azt látjuk: mindez olyannyira lefárasztja a 007-est, hogy azonnal önkényesen szabadságolja magát, és valami népszerű üdülőhelyen ölelgeti dekoratív alkalmi segítőtársát - újra és újra kényelmetlen helyzetbe hozva a személyesen vagy műholdas kapcsolás útján köszönetet nyilvánítani szándékozó MI6-felsővezetést. Bár a film közepétől akár mi magunk is összerakhatnánk a jól ismert Bond-panelek alapján a hátralévő egy órát, Michael Apted rendező (és teljes a Bond-stáb) nagy érdeme, hogy a látványos akciójelenetek és a jól megírt párbeszédek miatt eszünkbe sem jut ilyesmivel múlatni az időt.

 

 

 

Mint ahogyan a sorozat előző darabjai, A világ nem elég is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemezen pedig a számtalan érdekességet találhatnak a Bond-rajongók. Az MI6 rejtekhelyén ezúttal egy igen különleges dokumentumfilmet nézhetünk meg először: a James Bond Down River-ben Vic Armstrong és Simon Crane kaszkadőrből lett second unit rendezők mutatják be huszonöt percben a film lélegzetelállító nyitányát, a londoni motorcsónakos üldözést. A következő kisfilm (Creating an Icon) a The World Is Not Enough a pisztolyt tartó lányt és Bondot is felvonultató, lángnyelves trailerének előkészületeibe enged egy rövid bepillantást. Megtalálhatjuk ugyanitt Pierce Brosnan hongkongi sajtótájékoztatójának anyagát, valamint egy sor kivágott jelenetet és alternatív kamera beállítást is.

A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdossziéban megtaláljuk a Garbage The World Is Not Enough videoklipjét (melynek mindenképpen ott a helye a legjobb főcímdalok között!), a többi extra korongon már megszokott fél- vagy háromnegyedórás werkfilm (The Making of The World Is Not Enough) ezúttal sajnos csak 15 perces. Cserébe a készítők kárpótoltak bennünket egy másik, nagyjából ugyanilyen hosszúságú kisfilmmel (The Bond Cocktail), amely a Bond-filmek sikerreceptjét kutatja. Végül megnézhetünk egy szépen kivitelezett, nem túl hosszú összeállítást a 86 éves korában, 1999-ben elhunyt Desmond Llewelyn-ről, aki Q-ként tizenhét epizódon keresztül szállította rendületlenül legújabb szuperkütyüket - melyeknek többségét a 007-es sohasem vitte vissza épségben.

 

Az extrák sorát a Propagandaminisztérium menüpont mozielőzetese és a szokásos képgaléria zárja. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.

 

 

 

 

Eredeti cím: The World Is Not Enough

Ősbemutató: 1999. november 8.

Hazai bemutató: 1999. november 25.

Játékidő: 121 perc

 

Rendező: Michael Apted

Szereplők: Pierce Brosnan, Spohie Marceau, Denise Richards, Robert Carlyle, Judi Dench

Forgatókönyvíró: Neal Purvis, Robert Wade, Bruce Feirstein

Producer: Barbara Broccoli, Michael G. Wilson

Operatőr: Adrian Biddle

Vágó: Jim Clark

Zene: David Arnold

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kimaradt jelenetek a rendező bevezetőjével, alternatív kamera-beállítások, kisfilmek: James Bond Down River (25:01), Creating an Icon: Making the Taser Trailer (4:24), Hong Kong Press Conference (9:46); jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: The Making of The World Is Not Enough (15:05), Bond Cocktail (22:44) Tribute To Desmond Llewelyn (3:10), a címadó Garbage-videóklip, előzetes, képgaléria, audiókommentár