Bár az 1976-os A kém aki szeretett engem stáblistájának végén ott díszelgett a felirat: "James Bond visszatér a Szigorúan bizalmas című filmben!", három évvel később mégsem a For Your Eyes Only mellett döntött az immár egyedül maradt producer, "Cubby" Broccoli. Ian Fleming harmadik regénye, a Moonraker egy második világháborút túlélt őrült náciról szólt, aki űrrakétáival Londont akarja bosszú gyanánt eltörölni a Föld színéről. Az erőteljes science-fiction beütésű történetet fenntartásokkal kezelték a filmjogok tulajdonosai, ám az 1977-es Csillagok háborújának váratlan sikere után Broccoli úgy döntött, kihasználva a tomboló sci-fi őrületet nemcsak hogy leporolja Fleming elfeledett hidegháborús regényét, és felküldi Bondot az űrbe - de lézerpisztolyt is ad a kezébe, a jó öreg Walther PPK helyett.

 

Az előző Bond-film, A kém aki szeretett engem telitalálatnak bizonyult, és igen magasra állította a mércét - így az alkotók egy saját maguk által generált kényszerpályára kerültek, hiszen a sorozat kezdete óta követelmény volt, hogy az új filmek egzotikus tájak, látványosság, és humor tekintetében lekörözzék az előzőt. Tíz Bond-film alatt lassacskán rájöttek a Szupergonoszok is, hogy ha a karibi szigetvilágban, a svájci hegyekben, egy vulkán kráterében vagy az óceán mélyén építik fel a világuralmi terveikhez elengedhetetlen titkos bázisukat, akkor azt Őfelsége elsőszámú titkosügynöke előbb vagy utóbb darabokra robbantja - logikus lépés tehát "semleges terepen", az űrben létesíteni egy főhadiszállást.

 

A Holdkelte főgonosza, Hugo Drax (Michael Lonsdale) így is tesz. Civilben amerikai milliárdos, az űrkutatás megszállottja - valójában azonban egy őrült zseni, és akárcsak hasonszőrű kollégái (Dr. No, Blofeld, Karl Stromberg, és társai), ő is el akarja pusztítani a világot. Míg az eredeti regényben Hugo Drax egy túlélő náci, aki bosszúért lihegve irányítja rakétáit Angliára, addig a filmváltozatban már körmönfontabb tervet eszel ki (mely változatlanul visszanyúl azért a fasizmus és a fajelmélet tanaihoz). A brazíliai őserdők mélyéről irányított hatalmas űrállomására részint a NASA-tól lopott, részint saját fejlesztésű űrsiklókon modernkori Noé módjára életerős, szép szerelmespárokat visz fel - a bolygón maradt "alsóbbrendű népeket" pedig elintézi néhány bombával, melyeket telerakott a saját fejlesztésű, különleges trópusi orchideákból kotyvasztott idegmérgével. Így később már csak annyi lenne a dolga, hogy kiválasztott népét néhány űrbázis-Föld fordulóval visszafuvarozza a felszínre, ahol boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

 

Hugo Drax tanult a Nürnbergben halálra ítélt egykori kollégáitól: nem az alsóbbrendű népeket kívánja táborokba terelni, hanem a felsőbbrendű fajnak tákol össze egy biztonságos bolygóközi karantént, ahol a kiválasztottak meghúzhatják magukat az emberiség kiirtásának röpke idejére. Ráadásul a sci-fi rajongó főgonosznak annyival szerencsésebb a helyzete, hogy mindezt (a The Syp Who Loved Me tenger alatti világot építgető Strombergjével ellentétben) le tudja vezényelni a legnagyobb titokban, egy harmadik világháború kirobbantása nélkül is. Ám a brit elhárítás váratlanul tudomást szerez a magánakcióiról, és mozgósítja Őfelsége elsőszámú titkosügynökét.

 

Bondnak (Roger Moore) azonban sosincs könnyű dolga, ha világmegmentésről van szó. Már rögtön a főcím előtti jelenetben ejtőernyő nélkül dobják ki egy repülőből, így kénytelen a korábban angolosan távozott pilótáról lerángatni az egyetlen eszközt, amellyel elkerülheti a betonba passzírozódást. A korábbi epizódból a rajongói levelek ezrei miatt átmentett bivalyerős bérgyilkosnak, Vasfognak (Richard Kiel) viszont nem is kell ilyenek miatt aggódnia: gond nélkül túléli azt is, ha több ezer méter magasságból csapódik be egy cirkuszi sátor kellős közepébe (így múlik el a világ dicsősége, avagy hogyan purgáljuk ki a maradék realitást is a Bond-filmekből). Néhány jelenettel később átharapja a sífelvonó karnyi vastag kábeleit is, abban a reményben, hogy az Bonddal együtt leszakad, de a 007-es ezúttal is megmenekül. Vasfog és bérgyilkos cimborái ezért minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a lehető legkülönfélébb (és legkörülményesebb) halálnemekkel veszejtsék el Őfelsége titkosügynökét. Motorcsónakkal üldözik Velencében és az Amazonas-menti őserdők zuhatagos folyamain, lenge ruhás szépségekkel csalogatják be egy őserdei sziklatemplomba, hogy ott egy mérges kígyókkal teli medencébe lökjék (úgy látszik a főgonoszok ugyanabból a lakberendezési katalógusból rendelnek, hiszen az ilyesmi szinte minden Bond-filmben felbukkan). Múzeumi körsétája során egy szamuráj is megtámadja a 007-est - verekedésük úgy vonult be a mozivilág Guiness-rekordjai közé, mint az egy jelenet alatt legtöbb műüveget összetörő kaszkadőrmutatvány. De minden hiába. James Bond legyőzhetetlen - bár ebben most jelentős szerepe van alkalmi segítőtársának, Dr. Holly Goodhead-nek (Lois Chilles) is.

 

Miss Goodhead foglalkozását tekintve kémnő a CIA-nál, bár ezt a The Spy Who Loved Me Amaszova őrnagyával ellentétben sokáig titokban tudja tartani. Első osztályú kiképzésben részesült: a csábításban ugyanúgy profi, mint űrhajóvezetésben (és erről nem is rest meggyőzni a 007-est). Szuperkütyük terén is sokkal jobban ellátták, mint Bondot (aki ezúttal csak egy bombával felszerelt órát, egy fényképezőgépet és egy darts-készlettel kombinált cigarettatárcát kapott Q-tól). A "standard CIA-felszerelés" a következőkből áll: parfümbe rejtett lángszóró (Bond szarkasztikusan meg is jegyzi, hogy nem túlságosan kedveli az ennyire erős illatot), retikülbe rejtett adóvevő, nyílvetővel ellátott Titkos Napló, és egy méreggel preparált toll (utóbbi annyira megtetszik Bondnak, hogy egyszerűen zsebre teszi - és milyen szerencse, hiszen csak ezzel tudja legyőzni az óriáskígyót a sziklatemplom medencéjében).

 

A Moonraker stábja mindent megtett, hogy a Bond-sorozat előző részeit még látványosabb díszletekkel és még grandiózusabb csatajelenetekkel múlják felül - sajnos azonban az űrben játszódó utolsó fél órával (ahol szigonypuskás búvárhadsereg helyett lézerpisztolyos űrhajós-alakulatok csapnak össze egymással) átestek a ló túlsó oldalára. Ken Adam űrbázisa tényleg látványos (kár, hogy néhány jelenetben úgy mozog az oldala, mint egy hajszárítóval fújt papírlap...), de a néző már alig várja, hogy Bond az űrsiklójából kilőtt protontorpedókkal szétrobbantsa az egészet, vagy valami hasonlóan eredeti ötlettel vessen véget ennek az egész űr-ámokfutásnak.

 

 

Mint ahogyan a sorozat előző darabjai, az Holdkelte is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemez pedig számtalan további érdekességet tartalmaz a Bond-rajongók számára. Az MI6 rejtekhelyén mint ahogy a korábbi filmek esetében, most is találhatunk egy Ken Adam látványtervező archív felvételeiből összeválogatott kisfilmet, ezt követi egy pár perces ejtőernyős bemutató, majd néhány archív interjú Albert Broccoli producerrel, Lewis Gilbert rendezővel, Roger Moore-ral és Lois Chilles-szel (Bond '79), egy animált filmképregény, végül ismét az ejtőernyősök zárják a sort a főcím előtti szabadesés-jelenet próbafelvételeivel.

 

A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdosszié-ban ezúttal is két "akta" található: a szokásos háromnegyedórás werkfilm (Így készült a Moonraker), és egy húszperces összeállítás a Bond-széria hihetetlenül látványos speciális effektusairól (The Men Behind The Mayhem).

 

A Propagandaminisztérium menüpontban tévé- és mozielőzeteseket, valamint korabeli rádiószpotokat találunk, majd a szokásos képgaléria zárja az extrák sorát. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.

 

 

 

 

Eredeti cím: Moonraker

Ősbemutató: 1979. június 26.

Hazai bemutató: n.a.

Játékidő: 121 perc

 

Rendező: Lewis Gilbert

Szereplők: Roger Moore, Lois Chilles, Michael Lonsdale, Richard Kiel, Bernard Lee

Forgatókönyvíró: Christopher Wood

Producer: Albert R. Broccoli

Operatőr: Jean Tournier

Vágó: John Glen

Zene: John Barry

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kisfilmek: Ken Adam's Production Films: Moonraker (11:39'), Circus Footage (1:10'), Bond '79 (11:49'), Sky Diving Test Footage (3:56'); storyboard, jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Inside Moonraker (41:05'), The Men Behind The Mayhem (18:09'); előzetesek, tévé- és rádióreklámok, képgaléria, audiókommentár

 

(2006. december 7.)