A Halj meg máskor! bemutatója előtti évben (2001) a producerek és a forgatókönyvírók komoly dilemma elé néztek: a jubileumi, huszadik Bond-film próbálja meg árnyalni a 007-es karakterét, és vigye el a történetet a realitás irányába - vagy maradjon a jól bevált receptnél, és múlja fölül látványosságban az összes addigi részt? A készítők végül az utóbbi mellett döntöttek: az addigi jól bevált Bond-paneleket nyakon öntötték néhány igazán kitűnő üldözési jelenettel, és némi nosztalgikus iróniával. De semmi több. Éppen ezért csak egyetlen dolog van, ami megmenti a Halj meg máskor!-t a szürke középszerűségtől: hallatlan szellemességgel tiszteleg a korábbi részek előtt, miközben egyetlen percig sem veszi magát túl komolyan.

 

Ebből az elején persze még mit sem sejtünk. A Halj meg máskor! szokatlan jelenetsorral indul: a 007-est az egyik észak-koreai rutinküldetése során felismerik - így jár az az ügynök, aki mindig, mindenhol saját néven mutatkozik be - foglyul ejtik, és hónapokig válogatott kínzásoknak vetik alá (utóbbi érdekessége, hogy a szokásos, női alakos főcím-blokkba építették bele, így végre nem a trambulinon ugráló 007-es, és az őt körülvevő lengeruhás hölgyek sziluettjét kell bámulnunk percekig). Ügynökünket ugyan kiszabadítja az MI6, de gyorsan betegszabadságra is küldi, mivel félő, hogy a szervezetébe jutott mérgek hatása miatt kifecsegett ez-azt. Bond persze sohasem tenne ilyet, de mivel ezt rajta kívül senki sem hiszi el neki, maga kívánja kézre keríteni a brit titkosszolgálat sorai közé befurakodott árulót. Egy ősi meditációs technikának, és a látványosan szerencsétlen személyzetnek köszönhetően sikerrel szökik meg az MI6 kórházhajójáról - hogy régi kapcsolatait és összeköttetéseit felhasználva, világkörüli (nosztalgia)utazásra induljon.

 

Hongkongi luxushotel, kubai tengerpart - a 007-es nyomozati módszerei semmit sem változtak 1963 óta. A havannai strandon ráadásul összeakad későbbi segítőtársával, a csinos és rámenős Jinx-szel (Hale Berry), aki pont olyan fürdőruhát visel (a Bahamák kagylógyűjtői közt rendszeresített késsel az oldalán), mint amilyet Ursula Andressen, a legelső Bond-lányon láthattunk a Dr. No-ban. És a rejtett utalások csak szaporodnak. Bond ornitológusként mutatkozik be a habokból Honey Riderként kiemelkedő hölgynek - Ian Fleming ugyanis A nyugat-indiai szigetvilág madarainak írójától, egy nagy szaktekintélynek számító jamaicai madarásztól kölcsönözte az elegánsan egyszerű James Bond nevet.

 

Londonra váltunk: befut aktuális főgonoszunk, a "Gyémántkirály" Gustave Graves (Toby Stephens) is. Lovaggá ütési ceremóniájára egy brit zászlót formázó ejtőernyővel érkezik - ez A kém, aki szeretett engem nyitójelenetéből lehet ismerős a legelvetemültebb Bond-rajongók számára. Bond is hamarosan megérkezik (az ügynök, akiért cserébe az észak-koreaiak elengedték, felbukkant egy kubai génlaborban is - és épp Graves-gyémántokat hordott a nyakában szuvenírként), hogy a változatosság kedvéért ne lövöldözéssel és robbantásokkal, hanem kosztümös filmeket idéző kardcsörtetős jelenetekben amortizáljon le egy elegáns tiszti vívóklubot.

 

A korábbi filmekben már megszokhattuk, hogy az MI6 a legelképesztőbb helyeken építi ki bázisait. Hongkong partjainál elsüllyedt csatahajó (Az aranypisztolyos férfi), és az egyiptomi piramisok mélyén felépített labor (A kém aki szeretett engem) után egy elhagyott ügynökök számára létesült elhagyott metróállomásra vezet utunk. A forgatókönyvírók leleményessége folytán a brit tikosszolgálat itt tárolja az előző tizenkilenc film szuperkütyüit. Míg Q (John Cleese) a szokás fegyverbemutatóját tartja, Bond a Tűzgolyó hátirakétáját babrálja - de a rutinos néző hamar kiszúrhat a háttérben egyéb relikviákat is: az úszó álkorokodil, és a lószállítóból átalakítható sugárhajtású mini-repülő például a Polipkából lehet ismerős. Bond egy pillanatra elidőz a From Russia With Love híres, fontsterlingekkel és rugóskéssel felszerelt robbanó ügynöktáskája mellet (Rosa Klebb híres penge-cipőjébe pedig még bele is szagol!) majd a régi idők emlékére az új filmek BMW-je helyett ismét egy Aston Martinba ül bele - mely ezúttal nem csak a szokásos rakétákkal és katapultüléssel lett felszerelve, hanem egy láthatatlanná tevő álcázóberendezéssel is.

 

A Gyémántkirály igazi extravagáns főgonosz, titkos rejtekhelyét minden elődjénél extrémebb környezetben építette fel. Izlandi hópalotája, és a mellette felhúzott üvegház a svéd jéghotelek és az amerikai Éden-projekt (nagyszabású kísérlet a növények mesterséges fénnyel való táplálására) forgatókönyvírók által létrehozott látványos elegye. Természetesen az izlandi gyémántbánya csak álca (a köveket Dél-Afrikából csempészik), része egy nagyszabású világpusztító tervnek. Gustav Graves ugyanis innen irányítja azt a műholdat, amelynek fókuszált fénycsóvája képes egész városokat vagy hadseregeket elpusztítani - akárcsak a Gyémántok az örökkévalóságnak hasonló képességekkel rendelkező szerkezete. De más nosztalgikus szuperfegyver is megtalálható ezen a bázison: a megkötözött Jinx-et (aki mint kiderül szintén zenész: titkosügynökként van jelen Graves jeges estjén) például a Goldfingerből kölcsönvett lézerágyúval akarják lefejezni.

 

Az ezután következő autós üldözés alighanem az Őfelsége titkosszolgálatában jégrallyjának újragondolása - de egyben magasabb szintre emelése is. A Bond-filmek akciójelenetei mindig is arról voltak híresek, hogy lehetőség szerint mellőzik a komputergrafigát, és a kaszkadőr-koordinátorok elképesztőbbnél elképesztőbb ötleteit hús-vér szereplőkkel veszik fel. A fegyverekkel dugig tömött Aston Martin és a hasonló műhelyből kigördülő Jaguar kergetőzése a befagyott izlandi tavon pontosan ilyen jelenet - és pontosan ezért okozott gondot a forgatás során, hogy a tó fittyet hányva a forgatási ütemtervre, csak nagysokára volt hajlandó befagyni.

 

Az előző film (A világ nem elég) hagyományt teremtett azzal, hogy egy kis csavart visz a történetbe a főgonosz és/vagy a 007-est segítő alkalmi hölgypartnerek igazi kilétét illetően. Ezúttal nem csak Gravesről, hanem bájos asszisztenséről (Rosamund Pike) is kiderül, hogy nem teljesen az, akinek mondja magát. A Halj meg máskor! egyúttal abban is hasonlít elődjére, hogy a film végi Nagy Leszámolás ezúttal is egy fullasztóan zárt térben zajlik - ott a tengeralattjáró reaktorkamrája, itt pedig a bekapcsolva felejtett szuperlézerbe navigált repülőgép lesz a főgonosz (és hűséges zsoldosainak) végső nyughelye.

 

A Halj meg máskor! látványosan csomagolja újra a régebbi akciójeleneteket, és cinkosan kikacsint a nézőre, vajon az felismeri-e néhány kisebb vagy nagyobb tárgyról, hogy melyik korábbi részből való - de a 007-es előző történetei nélkül aligha lenne több egy átlagos akciófilmnél...

Mint ahogyan a sorozat előző tizenkilenc darabjai, a Halj meg máskor! is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemezen pedig a számtalan érdekességet találhatnak a Bond-rajongók. Az MI6 rejtekhelyén három kisfilm található: az első (Just Another Day) az akicójeleneteket felvevő stáb egyik "átlagos napját" mutatja be - ezúttal azt, amikor mindössze öt órájuk van felvenni a londoni királyi palota kertjében Gustav Graves ejtőernyős belépőjét. A második kisfilm (Brit hangulat) a British Airways egyik repülőgépén felvett rövidke jelenetért szükséges adminisztrációs egyeztetések nyűgét és a díszletek megépítésének nehézségét sűríti bele néhány percbe - valamint megtudhatjuk azt is, hogy a gépen rendelt Vodka-Martinit (a nosztalgia jegyében) egy korábbi Bondot játszó színész lánya, Deborah Moore szervírozza (aki valóban nagyon hasonlít az apjára). Végül a látványtervező, Peter Lamont (korábbi korongokról alighanem már ismerős) negyedórás, a forgatás helyszínkeresési stádiumában felvett házivideói zárják a sort.

A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdossziéban ezúttal mindössze csak két "aktát" találunk, de ez korántsem akkora baj. A Rázva és keverve a jégen Vic Armstrong second unit rendező tolmácsolásában mutatja be az izlandi tó jegén felvett autós üldözés jó és rossz pillanatait, míg a másik, majdnem egy órás werkfilm (A forgatókönyvtől a képernyőig) alighanem az teljes Bon-sorozat egyik legjobb extrája. Utóbbinál ugyanis valóban bepillantást nyerhetünk a forgatás előkészületeibe - és ezúttal nem csak a producerek, vagy a főszereplők marketing-szagú áradozásait hallhatjuk az éppen aktuális Bond-opuszról, hanem végre a forgatókönyvírók, a storyboard-rajtzolók, és a jelmeztervezők is elmondhatják, mit éreztek akkor, amikor viszontlátták az ötleteiket a vásznon, és mit akkor, amikor a kedvenc ötletüket kivágták, vagy újraforgatták...

 

Az extrák sorát a Propagandaminisztérium menüpont mozielőzetese és a szokásos képgaléria zárja. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.

 

 

 

 

Eredeti cím: Die Another Day

Ősbemutató: 2002. november 18.

Hazai bemutató: 2002. december 19.

Játékidő: 127 perc

 

Rendező: Lee Tamahori

Szereplők: Pierce Brosnan, Hale Berry, Toby Stephens, Rosamund Pike, John Cleese, Judi Dench

Forgatókönyvíró: Neal Purvis, Robert Wade

Producer: Barbara Broccoli, Michael G. Wilson

Operatőr: David Tattersal

Vágó: Christian Wagner

Zene: David Arnold

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kisfilmek: Just Another Day (22:35), A British Touch (3:31), Location Scouting with Peter Lamont (13:51); jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Shaken and Sterred On Ice (23:32), From Script To Screen (51:36), képgaléria, audiókommentár