Az 1969-es Őfelsége titkosszolgálatában sok szempontból kilóg a James Bond-filmek sorából. A legszembetűnőbb különbség természetesen az, hogy a 007-est - először a sorozat történetében - nem Sean Conerry játssza, hanem egy addig jóformán ismeretlen férfimodell, George Lazenby. (Aki ráadásul nem is brit, hanem ausztrál születésű - és ez már önmagában kivívta a konzervatív rajongók és kritikusok nemtetszését...) A film előkészítési szakaszában a korai James Bond filmek két állandó producere, Albert Broccoli és Harry Saltzman már legalább száz jelentkezőt meghallgattak, mikor végül a Big Fry csokoládéreklámban ládákat cipelő ausztrál mellett döntöttek. George Lazenby fiatal volt, atlétikus alkatú, és viszonylag jóképű is - ám meglehetősen arrogáns, és híján jóformán minden színészi képességnek... Hogy ezen utóbbi ellenére miért épp őt választották ki a 007-es szerepére, arra talán három név (Sean Connery, Peter Hunt, Jurij Borjenko) szolgál magyarázatul.

 

Conerry már a Csak kétszer élsz forgatása előtt is tett olyan kijelentéseket, hogy a filmipar beskatulyázta őt egy sármos akcióhősnek, aki a kasszarobbantó, könnyed műfajon kívül már nem képes bizonyítani, és hogy a következő James Bond filmje lesz az utolsó. Hiába próbált meg filmbéli alteregójától gyökeresen különböző életstílust felvenni (például kínosan ügyelt arra, hogy nyilvános helyeken drága pezsgők helyett sört igyon - és soha nem kért Vodka-Martinit, sem felrázva, sem keverve), az interjút készítő újságírók rendszeresen Mr. Bondnak szólították - sőt, egy ízben maga a brit királynő is... "Torkig vagyok ezzel a figurával, soha többé nem vállalom el Bond szerepét!" - nyilatkozta nem egyszer. "Minden résznél ezt mondja." - nyugtázta a skót színész kirohanásait Harry Zaltzman producer, és magában már annak örült, hogy az efféle nyilatkozatok milyen jó reklámot jelentenek a készülő filmnek. Ám a You only live twice 1966-os bemutatója után kiderült: Sean Connery ezúttal tényleg komolyan gondolja távozását.

 

Míg a producereknek sok fejtörést, és még több álmatlan éjszakát okozott az új főszereplő kiválasztása, Peter Hunt rendező egyáltalán nem volt elkeseredve - éppen ellenkezőleg! A korábbi Bond-filmek vágójaként alaposan kiismerte a Fleming-regények hőse köré felépített világot, így elég elszántnak érezte magát ahhoz, hogy az új filmben felrúgja szinte az összes addigi szabályt. Elég volt a csillogó-villogó szuperkütyükből, és az egy filmre jutó lengeruhás nők egyre magasabb számából! Így eshetett meg, hogy kémfelszerelésből George Lazenbynek csupán kettő (egy bőröndméretű széftörő-fénymásoló és egy mikro-fényképezőgép), Bond-lányból pedig csak egy jutott - ráadásul az utóbbit, egy portugál keresztapa egy szem gyermekét még feleségül is kellett vennie. A rendező azzal indokolta ezeket a változtatásokat, hogy hűnek kell lenni az eredeti regényekhez (szerinte az előző Bond-film, a Csak kétszer élsz mindössze a címében mutatott hasonlóságot Ian Fleming könyvével). Meg kell mutatni a nézőknek, hogy a 007-es több egy italok és nők terén jó ízléssel megáldott, mindig kínosan elegáns, hidegvérű gyilkosnál; és a látványos külsőségek helyett a karakterek kidolgozottságára és a színészi játékra kell helyezni a hangsúlyt.

 

Ennek persze némileg ellentmondani látszik a tény, hogy Lazenby nem a színészi képességeivel nyerte meg a producerek bizalmát, sokkal inkább azzal, hogy a próbafelvételén egy nagyon is fájdalmas jobbegyenessel küldte padlóra Jurij Borjenkót, a kaszkadőr-jeleneteket felügyelni hivatott szovjet birkózót...

 

Peter Hunt tehát nagy fába vágta a fejszéjét, mikor úgy döntött, filmre viszi az Őfelsége titkosszolgálatában-t, Ian Fleming 1963-as regénye ugyanis eleve eltért a korábbiaktól. A Jamaikán megtelepedett egykori brit elhárító tiszt bevallottan kedvtelésből írt, így egyáltalán nem törődött azzal, hogy ha legújabb könyvében Bond feleségül veszi aktuális partnernőjét, akkor a később megfilmesített folytatásokban igen rosszul venné ki magát, ahogy immár házas emberként más és más nőkkel bújik ágyba. Peter Hunt a maga újító szellemiségével bátran bevállalta ezt a fordulatot - a Bond-filmek rajongói pedig valószínűleg soha nem bocsátják meg neki az erdei sétalovaglást, a túlságosan is romantikusra sikerült tengerparti andalgást, és a leginkább egy dél-amerikai virágkarneválra emlékeztető esküvőt...

 

Más szempontból viszont az On Her Majesty's Secret Service ízig-vérig Bond-film, hiszen a 007-es ezúttal is a legjobb sportkocsikon száguldozik és a legszebb nőket öleli - miközben mintegy mellékesen a korábbi részekből jól ismert főgonosz, Blofeld legújabb világuralmi tervét is meghiúsítja. A szuperbűnözőt ezúttal mindenki kedvenc nyalókát szopogató zsaruja, Telly Savalas alakítja (aki sokkal jobb választás, mint Donald Pleasence a Csak kétszer élsz-ben). Terve, miként azt már az eddigi filmekben is megszokhattuk, egyszerre zseniális és bárgyú: a svájci Alpok egyik megközelíthetetlen hegycsúcsán felépített magánklinikája mélyén ahelyett, hogy valami hasznos orvosi kutatást folytatna, halálos vírusokat tenyészt. Nem kevésbé halálos a korábbiak helyébe állt hűséges segítőtársa sem - aki ezúttal nem egy pengekalapos ázsiai, hanem leginkább egy Rosa Klebb (a From Russia With Love gonosz szovjet ügynöknője) és Frankenstein törvénytelen házasságából született, bozontos szemöldökű tudósnőre emlékeztet (Ilse Steppat).

 

A szanatóriumnak álcázott titkos bázis hölgyvendégei valóban nem kapnak olyan hangsúlyos szerepet, mint a korábbi Bond-lányok - olyannyira nem, hogy csak találgatni tudja a néző: vajon miért hívják őket A Halál Angyalainak (és hogy vajon azért nem kapott-e többé Bond-szerepet Lazenby, mert a filmben két hölgyhöz is átlopózott éjszaka, elkapni valami csúnya vírust...). Diana Rigg, az ünnepet színpadi színésznő (akinek kulturális érdemei elismeréseként az angol királyi udvar női lovagi címet adományozott) kitűnő választás a széltől is óvott maffiózó-csemete, Tracy Divicenso szerepére - más kérdés, hogy az eleve dramaturgiai képtelenségnek számító esküvői jelenetben azért nyújt olyan vérszegény alakítást, mert egyáltalán nem jött be neki George Lazenby arrogáns, fontoskodó, és folyton hölgykollégái fenekére csapó stílusa...

 

Peter Hunt úgy szakított bizonyos Bond-hagyományokkal, hogy egyben új Bond-mítoszt is teremtett. Az Őfelsége titkosszolgálatában volt ugyanis az első olyan film, ahol a 007-es ügynök, miután lerótta a műfaj kötelező tiszteletköreit egy kaszinóban, és egy (egyértelműen Ian Fleming karib-tengeri aranyéletét idéző) trópusi paradicsomban, hűvösebb vidékekre kénytelen utazni. A gyengén teljesítő főszereplő és az elbaltázott forgatókönyv ellenére a sorban hatodik James Bond-film kifejezetten jól sikerült látványvilággal rendelkezik. Mind a hajmeresztő jég-rally, mind a népszerű téli sportokkal megbolondított üldözési jelenetek felbukkannak színesítő elemként a későbbi filmekben - sőt, a sítalpakon való menekülés a géppuskás üldözők elől szinte állandó kellékévé vált a 007-es későbbi, főcímzenék előtti "mini-kalandjainak". (A havas tájak lélegzetelállító képsorait két profi kaszkadőr-operatőr munkája: Willy Bogner, az egykori sí-olimpikon hátrafelé síelve vette fel a közelieket, Johnny Jordan pedig a levegőből való filmezésnek volt mestere - egészen a helikopteres balesetben bekövetkezett tragikus haláláig.)

 

 

Mint a James Bond Ultimate Edition sorozat többi darabja, az Őfelsége titkosszolgálatában is átesett a kockáról-kockára történő digitalizáláson, és az 5.1-es hangújrakeverésen. A film a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemez pedig ezúttal is számtalan érdekességet tartalmaz. Az MI6 rejtekhelyén őrzött kisfilmekből megtudhatjuk, miért pont George Lazenbyre jutott a választás a főszereplő-válogatáson, valamint bepillantást nyerhetünk a portugáliai és a svájci forgatás mindennapjaiba is.

 

A 007-es küldetés opcióban a korábbi lemezeken megszokott módon tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit, eredeti nyelven. A Küldetésdosszié nyitódarabja ezúttal egy 40 perces dokumentumfilm (Inside on Her Majesty's Secret Service), melyet a Q-t alakító Desmond Llewelynről készült 10 perces kisfilm követ (Inside Q's Lab) - utóbbi furcsasága, hogy egy olyan film extrái között kapott helyet, amelyben csak elvétve bukkannak fel a közkedvelt szuperkütyük... Az ötperces Above It All a forgatás során elhunyt operatőrnek, Johnny Jordan-nek állít emléket.

A Propagandaminisztérium menüpontban tévé- és mozielőzeteseket, valamint korabeli rádiószpotokat találunk, majd a szokásos képgaléria zárja az extrák sorát. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető)

 

 

 

 

Eredeti cím: On Her Majesty's Secret Service

Ősbemutató: 1969. december 12.

Hazai bemutató: n.a.

Játékidő: 135 perc

 

Rendező: Peter Hunt

Szereplők: George Lazenby, Diana Rigg, Telly Savalas, Ilse Steppat, Gabriele Ferzetti

Forgatókönyvíró: Richard Maibaum

Producer: Harry Zaltzman, Albert R. Broccoli

Operatőr: Michael Reed

Vágó: John Glen

Zene: John Barry, Hal David

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kisfilmek: Casting on Her Majesty's Secret Service (1:30), George Lazenby: In His Words (9:30), Press day in Portugal (1:30), Shot on Ice (9:20), Swiss Movement (7:13) ; jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Inside on Her Majesty's Secret Service (41:40), Inside Q's Lab (10:30), Above It All (5:20), előzetes, tévé- és rádióreklám, képgaléria

 

(2006. december 3.)