Martin Campbell rendező után Roger Spottiswoode-on volt a sor, hogy megpróbálja átmenteni az új évezredbe Őfelsége immáron ötvenen (bár ha csak a filmes diadalútját vesszük figyelembe, negyvenen) túli tikosügynökét - a régi értékek elvesztése nélkül. Próbálkozása felemásan sikerült: A Holnap markában egyaránt bővelkedik impozáns akciójelenetekben és humorban, de a főszereplők kiválasztása enyhén szólva nem sikerült tökéletesre. Michelle Yeoh, valljuk be, nem az a fajta szépség, aki komoly esélyekkel indulhatna "a legdögösebb Bond-lány" címért folyó versenyben. Ugyanakkor Teri Hatcher, (akit sikeres tévésorozata, a Superman legújabb kalandjai miatt jogosan tartottak a '90-es évek szex-szimbólumának) nevetségesen rövid szerephez jut, pedig már csak a hagyománytisztelet is úgy diktálná, hogy a film végén ne az alkalmi női segítőtárs, hanem a Főgonosztól elcsábított Bond-lány legyen a 007-esé...

 

Számtalan ehhez hasonló aránytévesztéssel szembesülhetünk a filmben - mintha a készítők maguk sem tudnák eldönteni, hogy akkor most "hagyományőrző" Bond-sztorit forgatnak a régi, jól bevált klisék önironikus újramelegítésével, vagy a saját határozott elképzeléseik szerint zárkóztatják fel Bondot a dobhártyaszaggató Mission Impossible adrenalin-függőség és bizonyítási vágy tekintetében igencsak túlteljesítő Eathan Hunt-jához. Roger Spottiswoode ugyanis hiába hozta össze a sorozat egyik leglátványosabb főcím előtti mini-történetét (Bondnak egy terroristák által üzemeltetett, kaukázusi használtcikk-piacon kell megakadályoznia, hogy a brit hadihajókról odalőtt rakéták felrobbantsanak egy ellopott atomtöltetet), hiába nyerte meg a produkciónak a brit színészek élvonalába tartozó Jonathan Pryce-t főgonosznak, az ő karaktere köré felépített történet erősen ingatag lábakon áll - azaz inkább úszik.

 

A forgatókönyvíró előtt alighanem a Csak kétszer élsz (1966) és A kém, aki szeretett engem (1976) jó étvágyú elnyelőszerkezetei lebeghettek, mikor a szuperhatalmak űrhajóit, illetve tengeralattjáróit bekebelező monstrumok mintájára megalkotta a Tomorrow Never Dies főgonoszának radarok számára érzékelhetetlen, hatalmas belső terekkel rendelkező óceánjáróját. Eliot Carver médiacézár ennek az ultramodern vízi járműnek a segítségével kívánja (elődei mintájára) egymásnak ugrasztani a nagyhatalmakat - a bipoláris világ felbomlása utáni békülékeny időszakra való tekintettel az amerikaiak és az oroszok helyett Anglia és Kína között kirobbantva a harmadik világháborút. A médiamogul, akinek egyetlen tévéadásától kormányok buknak meg, saját lapjában, a Holnap Híreiben elsőként tudósít a világ különböző pontjain történő erőszakos eseményekről - melyeknek java részét ő maga idézi elő, volt KGB-sekből verbuvált zsoldoscsapata élén. A kínaiak azonban nem adnak adásjogot Carver hírcsatornájának, amely az új műholdakkal immáron az egész Földön fogható, ezért pusztulniuk kell. Gyorsan és viszonylag fájdalommentesen - manipulált brit rakéták által...

 

Kevés ennél bugyutább Bond-forgatókönyvvel találkozhattunk az elmúlt tizenhét epizód során, hiszen a készítők korábban nagyon is tudatában voltak annak, mit is akarnak. Öniróniától sem mentes kém- és kalandfilm-paródiát, mint amilyen a Polipka volt? Óriásléptékű világmegmentős sztorit a második világháború idején nagy népszerűségnek örvendő Flash Gordon- és Buck Rogers-képregények mintájára, valami egészen elborult világpusztító szerkezettel (Blofeld egy vulkán mélyéről ugrasztja egymásnak a nagyhatalmakat, lásd Csak kétszer élsz; az aranypisztolyos Scaramanga nem rest eladni szigetméretű reaktorral üzemelő, óriási fényágyúját annak, aki a legtöbbet kínálja érte)? Esetleg a hagyományokkal szakító, reálisabb vonásokkal ábrázolt, bosszúvágytól fűtött 007-es ügynök elkeseredett harcát a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem ellen, mint ahogyan azt Magányos ügynök-ben láthattuk? A Holnap markában nem képes felmutatni egy egységes rendező elvet, és a történet kifutása sem rajzol ki egy A pontból B pont felé haladó ívet. Inkább tűnik úgy, hogy Bruce Feirstein forgatókönyvíró összelopkodott a korábbi Bond-filmekből néhány klasszikus elemet a harmadik világháborúval fenyegető főgonoszokról, nyakon öntötte mindazzal, amit hallott az MGM stúdió folyosóin az információs társadalomról és médiavezérelt világról - és közben abban reménykedett, hogy a Roger Spottiswoode által levezényelt látványos akciójelenetek majd kellőképpen elfedik a film hiányosságokat.

 

Akad persze egyéb dolog is a Tomorrow Never Dies-ban, ami miatt joggal háboroghatnak a rajongók. Pédául az, hogy a jó öreg Aston Martin DB-5 immáron nem több londoni szolgálati autónál: a 007-es ezzel jár be az MI6 főhadiszállásra, ha a kötelesség elszólítja őt aktuális partnernője ágyából. Az új BNW 750-esnél persze szériatartozék a rakéta, a műholdas nyomkövető és a fedélzeti számítógép, ráadásul távirányítható is egy mobiltelefonnal. Mégis joggal vetődik fel a gyanú: nem lehet, hogy Őfelsége titkosügynöke pusztán csak azért kényszerült kocsit váltani, mert a patinás BMW-gyár (kihasználva, hogy a United Artists az MGM, és a Broccoli-porontyok rendre görcsösebben spórolnak a forgatási költségeken, mint a skót viccek főszereplői) bőkezűbben támogatta a sorban tizennyolcadik Bond-filmet, mint az Aston Martin?

 

Hiába győzedelmeskedik tehát a kínai ügynöknő és a 007-es együttes erővel, látványos külsőségek között a gonosz médiacézár fölött, az ember inkább megnézi sokadszorra is Pierce Brosnan A Holnap markában-t megelőző, és a sorban ez után következő Bond-filmjeit. És közben csöndben reménykedik abban, hogy a brit filmgyártás talán végre lekanyarodik a Hollywoodba vezető útról, és nem azzal próbál spórolni, hogy a szigetország legkreatívabb díszletesei, forgatókönyvírói és rendezői helyett másodvonalbeli filmeseket szerződtet egy jól bejáratott brand életben tartására.

 

 

 

 

Mint ahogyan a sorozat előző darabjai, az Aranyszem is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemezen pedig a korábbiaknál jóval masszívabb érdekességet találhatnak a Bond-rajongók. Az MI6 rejtekhelyén ezúttal számtalan kimaradt jelenetek találhatunk a rendező bevezetőjével, egy igen szellemes, egyórás tévéműsorban pedig maga Q (Desmond Llewelyn) mutatja be nekünk a 007-es különös világát.

 

A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdosszié első darabja egy háromnegyedórás tévéműsor, az első James Bond film (Dr. No, 1963) születésének 35. évfordulója alkalmából elkészített The Secrets of 007. Ezt követi egy rövid interjú David Arnold zeneszerzővel, egy kisfilm a trükkfelvételekről (Special FX Reel), egy interaktív forgatókönyv (ahol az adott jelenet sarkában láthatjuk a storyboard-vázlatokat), végül egy rövid ismertető a Tomorrow Never Dies szuperkütyüiről. Innen érhetjük el a filmmel egy időben készült Moby- és Sheryl Crow videóklippeket is.

 

Az extrák sorát a Propagandaminisztérium menüpont tévé- és mozielőzetesei és a szokásos képgaléria zárja. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.

 

 

 

 

 

Eredeti cím: Tomorrow Never Dies

Ősbemutató: 1997. december 12.

Hazai bemutató: 1997. december 18.

Játékidő: 124 perc

 

Rendező: Roger Spottiswoode

Szereplők: Pierce Brosnan, Jonathan Pryce, Michelle Yeoh, Teri Hatcher, Judi Dench

Forgatókönyvíró: Bruce Feirstein

Producer: Barbara Broccoli, Michael G. Wilson

Operatőr: Robert Elswit

Vágó: Dominique Fortin, Michael Arcand

Zene: David Arnold

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kimaradt jelenetek a rendező bevezetőjével, kisfilm: Highly Classified: The World of 007 (57:25); interaktív forgatókönyv, jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: The Secrets of 007 (43:31), Interview with composer David Arnold (2:32), Special FX Reel (2:51); Tomorrow Never Dies-videóklipek (előadók: Sheryl Crow ill. Moby), interaktív forgatókönyv, előzetesek, tévészpotok, képgaléria, audiókommentár