John Glen 1989-ban ötödik alkalommal irányította a Bond-produkciók jól összeszokott stábját. Sajnos az idő előre haladtával a vágóból lett rendező kísérletező kedve egyre elképesztőbb blődségekbe hajszolta bele a 007-est. Az 1981-es Szigorúan bizalmas régimódi kémfilmeket idéző, puritán stílusát alighanem közelebb érezhette magához, mint az 1983-as, kalandfilmként is kiválóan helytálló Polipkát - így egy többmilliós kitérő után (Halálvágta, 1985) visszatért az esendőbb, sebezhetőbb, érzőbb szívű ügynök archetípusához. Az eredmény a sorozat két olyan ellentmondásos darabjához vezetett, melyeknél csak George Lazenby Bond-ként való ámokfutását utálják jobban a rajongók. Igaz, a Halálos rémületben még előszeretettel vonultatta fel a Bond-filmek elmaradhatatlan jeleneteit (látványos mini-történet a főcímdal előtt, sítalpas üldözés a hófödte hegycsúcsok oldalán, kettős ügynökök, renegát szovjet tábornokok, harmadik világháború rémképe, stb.) - a Licence To Kill viszont már nyomokban sem tartalmaz efféléket...

 

A magányos ügynök bosszúja. Leginkább ez a cím illene a sorban tizenhatodik James Bond történethez - amelynek sajnos annyi köze van a korábbi Bond-filmekhez, mint az igazi 007-esnek a tartós párkapcsolatokhoz... Timothy Dalton változatlanul hisz abban, hogy képes megreformálni James Bond jól ismert karakterét. Színészi képességeit tekintve ez megoldható lenne - csak kérdés, kell-e egyáltalán ez a markáns hős-újraértelmezés? Albert Broccoli szerint igen, és mivel ő a film producere, a forgatókönyvírók (Richard Maibaum, és Michael G. Wilson) parancsba kapják: igenis szükségesek a változtatások. A veterán író és Broccoli mostohafia újból nekiesik a történetvázlatnak - és jó iparosként sikeresen összehozzák a brit filmtörténet egyik legsablonosabb akciófilmjét. A magányos ügynök tulajdonképpen a '90-es évek videópolcaira szánt, két órás hollywoodi adrenalin-bombák előfutára: vég nélküli gépfegyverropogással, kamionok és repülőgépek látványos felrobbantásával, drogbárókkal, bikinis lányokkal. A produkcióba persze belekerült egy kaszinó-jelenet és egy pohár Vodka-Martini is, de bizonyára csak azért, nehogy a nézők visszaköveteljék a mozipénztáraknál a jegy árát, mondván: ők James Bond-filmre jöttek, nem a Miami Vice-sorozat szélesvásznú verziójára...

 

A Licence To Kill sztorija egyszerű, mint a faék. A 007-es állandó tengerentúli segítőjét, a CIA-nál dolgozó Felix Leitert (akit ugyanaz a David Hedison alakít, aki az 1973-as Élni és halni hagyni-ban is szerepelt amerikai ügynökként) az esküvője után néhány nappal megtámadja egy gengsztervezér, akit korábban ő maga csukatott le egy látványos repülőgépes üldözés záróakkordjaként. Sanchez (Robert Davi) azonban a floridai kábítószermaffia feje, így nem kellett hozzá sok idő, hogy néhány megvesztegetett rendőr és betört orr árán kiszabaduljon. Első útja Leiter házához vezet: emberei az ifjú feleséget szó nélkül agyonlövik, a derék CIA-ügynököt pedig egy raktár medencéjében úszkáló cápának szánják eleségül. Mikor Angliában a 007-es mindennek hírét veszi, olyat tesz, amit róla gondoltunk volna utoljára: semmibe veszi felettese, M utasításait, egy meggondolatlan akcióval kirúgatja magát az MI6-tól - hogy aztán a film hátralévő részére Rambo módjára egyszemélyes megtorlóhadjáratba kezdjen.

 

Teszi mindezt annak jegyében, hogy a nézőknek alkalma legyen jobban megismerni őt, hogy megmutassa a jól öltözött, szoborarcú, parancsra gyilkoló ügynök maszkja alatti, igazi érzelmekre is képes embert - az olykor haragos, máskor ijedt, és állandóan frusztrált Bondot. És valóban, kapunk is néhány közeli képet Timothy Dalton-ról, melyeken csak úgy süt róla a bosszúvágy: lángol a tekintete, megremeg az orrcimpája, idegesen ugrál a bozontos szemöldöke. Ez azonban kevés - a bosszúvágytól fűtött főszereplő tetteit mozgató motivációkat alighanem a legrosszabb Chuck Norris-féle konzerv-pofozkodás forgatókönyvírói is hihetőbben mutatnák be ennél. Másrészről viszont kész szerencse, hogy a Licence To Kill alkotói nem a videókorszak gyöngyszemeit használták elsődleges ihletforrásnak - hanem helyette Sergio Leone halhatatlan western-trilógiájának középső darabját (Pár dollárral többért).

 

"Egy belülről, egy kívülről." - ez Clint Eastwood magányos cowboyának jelmondata, mikor összeáll az ezredessel. Bond is hasonlóképpen tesz évtizedekkel később: sikeresen beépül a drogbáró emberei közé, módszeresen gyilkolja le a Sanchez alvilági birodalmát irányító, megkérdőjelezhető hűségű alvezéreket, és a tervéhez nagyszerű segítőtársra talál Pam Bouiver (Carey Lowell) személyében. A hölgy amellett, hogy katonaviselt, meglehetősen csinos is - fürdőruhában vagy estélyiben kiválóan el tudja terelni "külsősként" a marcona rosszfiúk figyelmét. Kezdetben egy korábbi csúnya ügyből származó nézeteltérése miatt segít Bondnak (egy homályban maradó sérelemért bosszút akar állni a fiatal Benicio Del Toro által életre keltett gengszteren), később már a két szép szeméért is követné a jó vágású britet a világ végére. A heves érzelmek természetesen kölcsönösek - ez persze nem akadályozza meg a 007-est abban, hogy némi plusz információ reményében elcsábítsa Sanchez jobb sorsa érdemes szeretőjét.

 

A végén persze győz a jó és elhullik a gonosz (helyesebben: felrobban, lezuhan, bedarálja a kábítószerüzem gépsora - a film igen széles skálán mozgó halálnemeket kínál). A hagyományos James Bond-érzést a 007-esért aggódó Miss Moneypenny (akit az előző Timothy Dalton-film óta Luis Maxwell helyett Caroline Bliss alakít) és a váratlanul felbukkanó Q (Desmond Llewelyn) hivatottak visszacsempészni a filmbe - mérsékelt sikerrel. Q játékszerei abszolút fölöslegesek (hiszen a Terminátor-üzemmódra kapcsolt Bond nagyszerűen boldogulna a kamerából kialakított, egyedi mesterlövész-puska nélkül is), ráadásul annál a jelenetnél, ahol az MI6 sok epizódot megért, derék technikusa felcsap sofőrnek és londínernek, a jóérzésű James Bond-rajongók minden bizonnyal sírva fakadnak (nem a gyönyörűségtől). Kárpótlásul láthatjuk a sorozat egyik legcsinosabb Bond-lányát, és hallhatjuk az egyik legjobb főcímdalt, persze a film temérdek dramaturgiai hibája és stílusbeli hiányossága miatt ez elég sovány vigasz...

 

 

 

Mint ahogyan a sorozat előző darabjai, A magányos ügynök is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemezen azonban a korábbiaknál némileg kevesebb érdekességet találhatnak a Bond-rajongók. Az MI6 rejtekhelyén Peter Lamont látványtervező mesél a filmben felbukkanó helyszínekről (Location Scouting with Peter Lamont), majd John Glen rendező és Corkey Fornof légijelenet-koordinátor osztják meg velünk sajátkisfilmjeikben forgatási élményeiket. A sort végül egy negyedórás interjú-összeállítás (Bond '89), és egy kimaradt jelenet zárja.

 

A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdossziéban ezúttal is megtaláljuk a szokásos félórás werkfilmet (Inside Licence to Kill), egy rövid tévéműsor (Behind The Scenes) egy tízperces kamionos kaszkadőröket bemutató kisfilm, a Gladys Knight és Patti Labelle videóklippjei társaságában (Licence To Kill" Music Video, "If You Asked Me" Music Video).

 

A Propagandaminisztérium menüpontban tévé- és mozielőzeteseket, valamint korabeli rádiószpotokat találunk, majd a szokásos képgaléria zárja az extrák sorát. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.

 

 

 

 

Eredeti cím: Licence To Kill

Ősbemutató: 1989. június 13.

Hazai bemutató: n.a.

Játékidő: 126 perc

 

Rendező: John Glen

Szereplők: Timothy Dalton, Carey Lovel, Robert Davi, Talisa Soto, Benicio Del Toro, Desmond Llewelyn

Forgatókönyvíró: Richard Maibaum, Michael G. Wilson

Producer: Albert. R. Broccoli, Michael G. Wilson

Operatőr: Alec Mills

Vágó: John Grover

Zene: Michael Kamen

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kimaradt jelenetek a rendező bevezetőjével, kisfilmek: Location Scouting with Peter Lamont (5:19), On Set with John Glen (9:24), Ground Check with Corkey Fornof (4:45), Bond '89 (11:42); jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Inside Licence to Kill (30:36), Behind The Scenes (4:45), Kenworth Truck Stunt (9:21), "Licence To Kill" Music Video (4:25), "If You Asked Me" Music Video (3:57), kimaradt jelenetek, előzetesek, képgaléria, audiókommentár