A film

A sorban kilencedik Bond-film megosztja a rajongókat. Az egyik tábor rossznak - a másik a sorozat legrosszabb darabjának tartja. Részben igazuk van, részben nem: mivel az eredeti regény a szerző halála miatt befejezetlen maradt, a Bond-filmek stábja vagy látványos üldözési jelenetekkel, vagy humorral próbálták kitölteni a történetben tátongó lyukakat. Előbbi jól, utóbbi túlságosan is jól sikerült - a Man With The Golden Gun-t a korabeli brit sajtó azért marasztalta el leginkább, mert jobban illett a népszerű Folytassa... paródiafilmek közé, mint a Bond-sorozatba. Való igaz, a filmben jóval több dolgon lehet nevetni, mint izgulni vagy meglepődni, a készítők talán így próbálták leplezni ötlettelenségüket.
Maga a címszereplő aranypisztolyos férfi, Scaramanga (Christopher Lee) még aránylag eredeti figura. Az apja kubai zsonglőr, az anyja kigyóbűvölő, ő maga tíz évesen sikeres illuzionista, tizenöt évesen még sikeresebb Rio de Janeiro-i bűnöző. Felfigyel rá a KGB, és hosszas munkával mesterlövész-ügynöknek képezi ki - a szokásos kémallűröket (erős vonzalom a csinos nőkhöz, drága italokhoz és elegáns luxuslakosztályokhoz) azonban már a brit gyarmatokon (Jamaica, Hongkong) fejleszti tökélyre. Idővel függetleníti magát, és saját vállalkozásba kezd: egy eldugott csendes-óceáni szigeten óriási napelemekkel működtetett erőművet épít, melynek járulékos tartozékát (egy pusztító erejű napágyút) szíves örömest átenged alkalmi használatra a Bond-filmek állandóan rosszban sántikáló népének, a kínaiaknak. Igazi kilétét senki sem ismeri, még a brit hírszerzés is csak két dolgot tud róla: egy házi készítésű aranypisztollyal öl (Q is megirigyelhetné: egy tollból, egy öngyújtóból és egy szivartartóból néhány pillanat alatt összerakható), és egyel több mellbimbója van a kelleténél... Sacramanga ékes példája annak, hogyan lehet egyetlen idétlen ötlettel tönkre tenni egy sablonokból jól felépített főellenfelet. Szegény Christopher Lee iparkodik ugyan, hogy a szélesebb közönség ne Drakulaként, hanem Bond-gonoszként azonosítsa majd - a Man With The Golden Gun bukása biztosan nem rajta múlt.

Scaramanga színes élete tele van ötlettel, és nem kevésbé ötletes a halála is (a 007-es, mikor már csak egyetlen tölténye maradt, gyorsan helyet cserél az elvarázsolt kastély mélyén kiállított viaszbábú-Bonddal) - nagy kár, hogy a film többi részére már nem szántak ennyi energiát a forgatókönyvírók. A két Bond-lány még az átlagosnál is szürkébb (Britt Ekland butácska MI6-segéderő Hongkongban, Maud Adams a Főgonosz szeretője, aki meghal, mielőtt átállhatna a jó oldalra), Q pedig csak az aranypisztollyal kapcsolatban fejtegeti az okosságait a hajóroncsból kialakított kémfőhadiszálláson, ahelyett, hogy valami használható szuperkütyüt nyomna a 007-es kezébe. Guy Hamilton alighanem maga is érzékelhette, hogy ezúttal valami nem tökéletes a Bond-legendárium háza táján, ezért egy látványos motorcsónakos üldözéssel, némi vicces koreográfiájú kung-fuval, és a Live And Let Die-ból ismerős nagyhangú, arrogáns sheriff (Clifton Jones) buta turistaként való szerepeltetésével próbált meg javítani az összképen... Nagy kár, hogy nem sikerült neki.
A DVD
Mint ahogyan a sorozat előző darabjai, az Aranypisztolyos férfi is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemez pedig számtalan további érdekességet tartalmaz a Bond-rajongók számára. Az MI6 rejtekhelyén ezúttal "kincsesláda" helyett csak némi aprópénz hever: egy tévéshow, ahol Roger Mooret válaszolgat illedelmesen (a kérdéseket sajnos kivágták); egy rövid bemutató arról a hongkongi szórakozóhelyről, ahol a film kaszinójelenetét forgatták (és ami azóta a rajongók zarándokhelye); ezt követi néhány percnyi harcművészeti bemutató, végül az Az aranypisztolyos férfi-ben látható orsóforgással világhírnevet szerzett autós kaszkadőrök bemutatkozó kisfilmje zárja a sort.
A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdosszié-ban most mindössze két "akta" lapul: a szokásos félórás werkfilm (Így készült Az aranypisztolyos férfi), és egy szintén félórás összeállítás a Bond-filmek kaszkadőreiről (az itt bemutatott látványos esések, ugrások, karambolok és verekedések szerencsére bőven kárpótolnak bennünket a gyűjtemény többi darabjához képest szegényesebb extra-kínálatért).
A Propagandaminisztérium menüpontban tévé- és mozielőzeteseket, valamint korabeli rádiószpotokat találunk, majd a szokásos képgaléria zárja az extrák sorát. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.
90%

Az aranypisztolyos férfi
Színes brit akciófilm
Eredeti cím: The Man with the Golden Gun
Ősbemutató: 1974. december 18.
Hazai bemutató: n.a.
Játékidő: 119 perc
Rendező: Guy Hamilton
Szereplők: Roger Moore, Christopher Lee, Britt Ekland, Maud Adams, Bernard Lee
Forgatókönyvíró: Richard Maibaum, Tom Mainkiewicz
Producer: Harry Saltzman, Albert R. Broccoli
Operatőr: Ted Moore, Oswald Morris
Vágó: Raymond Poulton, John Shirley
Zene: John Barry, Don Black
A DVD
Képarány: 16:9
Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1
Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török
Extrák: Interaktív menü, kisfilmek: The Russel Harty Show (2:45'), On Location With The Man With The Golden Gun (1:24'), Girls Fighting (3:26'), American Thrill Show - Stunt Film (5:02'); jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Inside The Man With The Golden Gun (30:55), Double-O Stuntmen (28:34'); előzetesek, tévé- és rádióreklámok, képgaléria, audiókommentár
(2006. december 6.)