HTML

James Bond

1962-ben egy új akcióhős tűnt fel a vásznon: Bond. James Bond. Hűvös eleganciájú brit tikos ügynök, aki felrázva, nem keverve issza a Vodka-Martinit, Őfelsége különleges engedélyével lelkiismeretfurdalás nélkül végez a gonosztevőkkel, gátlástalanul megdugja az ellene küldött kémnőket... És 44 év után is változatlanul népszerű.

Friss topikok

  • Blake007: Amit művelnek a film vége felé, meg a túl hi-tech cuccok már hülyeségbe mennek át ebbe a filmbe. L... (2012.11.07. 23:49) Halj meg máskor! (2002)
  • Blake007: A keménység hiányzik ebből az alakból az vele a gond, nem úgy mint Conneryben. (2012.11.07. 23:32) Aranyszem (1995)
  • Blake007: Minősíthetetlen lett ez a darab, bár jól indul, de aztán nagyon elromlik benn valami. (2012.11.07. 21:10) Moonraker - Holdkelte (1979)
  • Blake007: Szerintem jó film volt, DE Blofeld miért nem ismeri fel Bondot, ha egyszer már találkoztak korábban? (2012.11.07. 19:47) Őfelsége titkosszolgálatában (1969)
  • Blake007: Csak annak tartják,ez csak amolyan leganda, hogy a legjobb Bond film. Valaki annak kiáltotta ki, ... (2012.11.07. 17:40) Goldfinger (1964)

Linkblog

Archívum

Polipka (1983)

2008.11.09. 22:00 -Szűcs Gyula-

A film
 
A 007-es ügynök színvonalas kalandjaiért felelő producer, Albert Broccoli sohasem tartotta magát igazán babonásnak - de a sorban tizenharmadik Bond-filmnél bőven volt miért izgulnia. Nyílt titok volt, hogy az 1983-as évben egyszerre két Bond-film fog versengeni a nézők kegyeiért. Kevin McClory ugyanis élt az eredeti Thunderball-regény rá eső szerzői jogaival, és Irvin Kershner rendezővel karöltve leforgatta a Tűzgolyó remake-jét - ráadásul az "ős-Bonddal", Sean Conneryvel a főszerepben (Connery korábban többször is azt nyilatkozta, hogy többé nem ölti magára a 007-es méregdrága öltönyeit, ezért filmje nem kis iróniával a Soha ne mondd, hogy soha címmel futott a mozikban).
 
Broccoli és az MGM vezetése nem tudott (vagy inkább a McClory-val való korábbi együttműködésük alapján nem akart) jogi lépéseket tenni, bele nyugodtak inkább a versenybe. Mivel úgy értesültek, hogy a Thunderball egykori írója és producere nem kíván különösebben szakítani a Bond-történetek hagyományos felépítésével, szíves örömest megtették ezt ők az Octopussy-val. Bár Ian Fleming regényei ízig-vérig hidegháborús történetek voltak, az elkészült filmváltozatok sohasem ábrázolták a szovjet vezetést úgy, mint Dr.No, Blofeld vagy Scaramanga világuralmi terveihez titokban asszisztáló nagyhatalmat - e szerepkör (a korai filmekben legalábbis) hagyományosan a kínaiakat illette. Az Polipkával elérkezett az idő, hogy ténylegesen egy orosz tábornok a főkolompos - igaz, a készítők nem győzték hangsúlyozni, hogy ő csupán egy hatalommániás renegát, aki felettesei tudta nélkül, nemzetközi bűnözőkkel szövetkezve próbálja elérni önző és kicsinyes céljait. Mégis, az ok, ami miatt az Octopussy-ban nem a kínaiak, vagy a két politikai tábortól független szuperbűnözők törnek világuralomra, elsősorban a '80-as évek "levegőben lógó", napi közéleti eseményeire vezethetők vissza.
 
1982-ben, mikor a Polipka előkészületei zajlanak, forrong a nemzetközi politikai színtér. A két nagyhatalom kemény alkudozásokat folytat annak elérése érdekében, hogy a másik fél haladéktalanul kezdje meg atomcsapásra alkalmas fegyverei leszerelését, miközben nyílt titok, hogy mind az amerikai, mind a szovjet fél ballisztikus rakétákat telepít a stratégiailag fontos helyekre, a nyugati nagyvárosokban pedig egymást érik a legkülönfélébb béke- és alternatív mozgalmak atomfegyver-ellenes tüntetései. Amerikai oldalon elindul a "csillagháborús" rakétavédelmi program - ezzel szemben az elemzők meg vannak győződve arról, hogy szárazföldi csapatok tekintetében a Varsói Szerződés van fölényben. A fokozódó nemzetközi helyzet kiváló táptalaja a harmadik világháború rémképét előre vetítő ponyvairodalomnak, de természetesen nem hagyhatja ki a témában rejlő lehetőségeket a filmipar sem.
 
Az Octopussy forgatókönyvírói (George MacDonald Fraser, Richard Maibaum és Albert Broccoli nevelt fia, Michael G. Wilson) egy olyan szovjet tábornokra osztják az aktuális Főgonosz szerepét, aki igazi kémfilmbe illő módon igyekszik kirobbantani a harmadik világháborút. Orlov vezérkari tiszt (Steven Berkoff), saját hatáskörben eljárva az NDK-ból nyugatnémet területre akar átcsempészni egy atomtöltetet, hogy ott aztán balesetnek álcázva fölrobbantsa - így a felháborodott nyugati média, és a már amúgy is hangos nemzetközi békeharcosok nyomására a NATO alighanem kénytelen lesz kivonni a térségbe telepített összes atomrakétáját. Mivel a szovjetek szárazföldi csapataikat tekintve létszámbeli fölényben vannak Európában (maga Orlov tábornok gondoskodott erről), tankjaikkal ezután már játszva lerohanhatják Párizst, Brüsszelt, Bonnt, és végül Londont.
 
A terv legkényesebb pontja természetesen az időzített atomtöltet keletről nyugatra csempészése. A forgatókönyvírók azonban mesteri módon gondoskodnak erről: Orlov tábornok már korábban is előszeretettel együttműködött egy nemzetközi műkincs-csempész hálózattal, ha éppen volt némi felesleges, cári időkből megmaradt, milliókat érő csecsebecséje. Tervei szerint a bombát a világszerte híres Polipka cirkuszi társulat fogja átcsempészni a határon. A társulat egykori vezetőjének lánya, Miss Octopussy (Maud Adams) persze nincs beavatva a nagyszabású nemzetközi akcióba, ő végig úgy tudja, hogy a szeretője, Kamal, aki foglalkozását tekintve műkincshamisító és elűzött afgán herceg (Louis Jourdan kiváló alakítása) a nagy értékű Romanov-ékszerekért, és néhány színarany tojásért cserébe tesz néhány szívességet a szovjeteknek.
 
A tizenharmadik Bond-történet már az eddigiek alapján is hallatlanul izgalmas lenne, ám a készítők biztosak akarnak lenni abban, hogy a mozipénztáraknál legyőzik McClory Never Say Never Again-jét, és csavarnak még egyet a történeten. Arra számítanak, hogy a Thunderball remake-je a szokásos vízalatti felvételekkel operál majd, és készítői ragaszkodni fognak Blofeldhez, a macskasimogató, őrült kopaszhoz, mint főgonoszhoz (ha már McClory a jogi hercehurcák során elnyerte magának a SPECTRE eredeti ötletgazdájának címét...) - ezért az Octopussy-ban kiemelt szerepet szántak az egzotikus helyeken, elsősorban Indiában játszódó jeleneteknek. Ezzel a lépéssel persze nem titkoltan annak a divathullámnak akartak megfelelni, amelynek hatására a '80-as években felülreprezentáltak voltak "a brit korona ékkövét" középpontba állító filmtervek. Ide tartozott például a Gandhi (1982), az Út Indiába (1984), és a készülő Indiana Jones és a Végzet Temploma (1984) - utóbbi Lucasfilm-produkció és a Polipka stílusa között egyébként meglepően sok a hasonlóság...
 
Persze ez nem feltétlenül baj. Maga Spielberg is számtalanszor nyilatkozott már arról, hogy Indiana Jones tulajdonképpen az ő különbejáratú James Bondja - egyfajta gúnyos rendezői válasz arra, amiért a United Artist vezetői még a Cápa sikere után sem engedték az ifjú mozimágusnak, hogy Bond-filmet rendezzen (nem is tehették volna: ha a színészek tekintetében nem is, a stábtagok esetében ragaszkodtak ahhoz, hogy a brit ügynök kalandjait brit rendezők vezényeljék le). Nehéz igazából eldönteni, hogy az Octopussy (és a többi Bond-film) hatott-e jobban az Inidiana Jones-filmekre, vagy fordítva - és valószínűleg nem is érdemes ezen gondolkodni, hiszen mindkét produkció ugyanabból a forrásból, a szombat délutáni fekete-fehér kalandfilmek világából építkezett. Az mindenesetre megmosolyogtató - és alighanem szándékos - hogy három évvel Indiana Jones első kalandja után a Polipka egyik nagyjelenetében Bond ugyanúgy ugrik át a lova hátáról egy repülőgépre, mint ahogyan azt a derék Indy tette, mikor a frigyládát szállító náci teherautó mellé lovagolt; vagy hogy az Octopussy Circus különvonatának tetején való ugrálás és verekedés később egy az egyben felbukkan az 1989-es Utolsó kereszteslovag nyitójelenetében is...
 
Míg az 1973-as Élni és halni hagyni-ban nem sültek el túl jól a forgatókönyvbe kalapált tipikus kalandfilmes elemek, a Polipka alighanem a 007-es Tarzan-módjára lengedezős, kígyók elől menekülős, maharadzsa-palotába belopódzós egzotikus kalandoknak köszönheti átütő sikerét. 1983-as premierjét követően nem csak a konkurens Never Say Never Again-re vert köröket, rekordbevételt elkönyvelve, de sok rajongó esetében azonnal letaszította a trónról az addig legnépszerűbbnek számító két Bond-filmet, a Goldfingert és a The Spy Who Loved Me-t.
 
100%
 
A DVD
 
Mint ahogyan a sorozat előző darabjai, a Polipka is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemezen pedig számtalan érdekességet találhatnak a Bond-rajongók. Az MI6 rejtekhelyén menü első dokumentumfilmje igazi ínyencfalat: fél órába sűríti bele mindazt az érdekességet, amit a stáb az indiai forgatás alatt látott és halott. Ugyanitt megnézhetünk néhány próbafelvételt James Brolin-nal, aki egy ideig komoly esélyes volt az Octopussy főszerepére, végül a sort egy olyan rövidfilm zárja, melyet egy igazi filmrajongó, egy NDK-s határőrt alakító 16 éves srác készített 8 mm-es kamerájával az angliai forgatás alatt.
 
A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdosszié-ban ezúttal is számos érdekesség lapul. A szokásos félórás werkfilm (Inside Octopussy) mellett egy húszperces összeállítást is láthatunk Peter Lamont, a kései Bond-produkciók látványtervezőjének munkásságáról, valamint felkerült még a korongra a film főcímzenéjének videoklipje, és két akciójelenet (a riksás menekülés és a repülőgép tetején lezajlott verekedés) képes forgatókönyv-vázlata is.
 
A Propagandaminisztérium menüpontban tévé- és mozielőzeteseket, valamint korabeli rádiószpotokat találunk, majd a szokásos képgaléria zárja az extrák sorát. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.
 
100%
 
A film
 
Polipka
Színes brit akciófilm
 
Eredeti cím: Octopussy
Ősbemutató: 1983. június 6.
Hazai bemutató: n.a.
Játékidő: 125 perc
 
Rendező: John Glen
Szereplők: Roger Moore, Maud Adams, Louis Jourdan, Kabir Bedi, Steven Berkoff
Forgatókönyvíró: George MacDonald Fraser, Richard Maibaum, Michael G. Wilson
Producer: Albert R. Broccoli
Operatőr: Alan Hume
Vágó: John Grover, Peter Davies
Zene: John Barry
 
A DVD
 
Képarány: 16:9
Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1
Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török
Extrák: Interaktív menü, kisfilmek: James Bond in India (28:09'), James Brolin and Maud Adams Screentest (2:48'), James Brolin Intro (4:06'), James Brolin Intro: Vijay (1:40'), Ken Burns On Set Movies (6:40'); jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Inside Octopussy (33:02'), Designing Bond: Peter Lamont (20:55'), "All Time High" Music Video (2:59') Storyboard Sequence: The Taxi Chase (3:31'), Bond Rescues Ctopussy (3:21'); előzetesek, tévé- és rádióreklámok, képgaléria, audiókommentár

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jamesbond.blog.hu/api/trackback/id/tr75759464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nikodémus 2011.01.12. 20:09:55

Kaland, kaland, kaland, de bugyuta az egész...

Mala Suerte 2011.02.21. 13:59:08

Tudom, hogy nem hivatalos, de azért írhattál volna a Never Say Never Again-ről is. Egyébként érdekes, hogy Roger Moore 3 évvel idősebb, mnt Sean Connery.
süti beállítások módosítása