Az 1967-ban bemutatott Csak kétszer élsz tökéletes folytatása a Tűzgolyónak, hiszen a dramaturgia és a felvonultatott trükkök tekintetében nemcsak kiválóan követi, de néhol túl is szárnyalja a negyedik, búvárhadsereges-cápaakváriumos Bond-film "szélesvásznú kalandregény" stílusát. A recept tehát a régi, csak a rendező új: Lewis Gilbert azonban kollégáival ellentétben nem akarja saját szája íze szerint megreformálni a sorozatot, bőven megelégszik annyival, hogy tartja az előző részek színvonalát. Kiváló arányérzékének köszönhetően a Csak kétszer élszben benne van minden, amit a közönség szeretett a Dr. No-ban és a Tűzgolyóban: szikrázóan kék tenger, fürdőruhás Bond-lány, trükkös kémfelszerelés, nyaktörő üldözéses jelenetek, szupertitkos földalatti támaszpont a világ végén - és végre itt van személyesen a Főgonosz, Blofeld is, akit eddig legfeljebb csak macskát simogatni láttunk.

 

Az egyetlen dolog, amiben Lewis Gilbert mégis eltér elődeitől, a főcím előtti mini-történet. Ezúttal nem bukkan fel Bond, amint felrobbant egy titkos fegyverraktárt, vagy leszámol egy hosszú ideje keresett nemzetközi bűnözővel - most "csak" egy aerodinamikus űrhajó úszik be a vászonra, hogy elnyeljen egy amerikai űrkompot (később persze egy szovjetet is), hatalmas káoszt és rémületet okozva ezzel a földi irányító központban. Az adott kor elvileg legmodernebbnek számító csillagközi járműveit játszi könnyedséggel bekebelező, majd a Földre még ugyanazzal a lendülettel visszatérő acélmonstrum természetesen Blofeld (Donald Pleasence) játékszere.

 

A SPECTRE nevű bűnszervezet elsőszámú gonosztevője titkos támaszpontját ezúttal egy vulkán belsejében építette ki, valahol a csendes-óceáni szigetvilág eldugott szegletében. Belső építésze igazi zseni lehetett (mellesleg a valóságban is az volt: Ken Adam, a Bond-filmek állandó látványtervezője), a rejtett rakétakilövő bázis enteriőre ugyanis bővelkedik a szellemes berendezési tárgyakban: saját használatú egysínű vasút (az ehhez járó retrósan futurisztikus szállító-alkalmatosságokkal); piranhákkal teli medence, takaros kis függőhíddal a tetején, melynek közepe gombnyomásra nyitható-csukható - az efféle búvóhely a könnyed kalandfilmek és szuperhőstörténetek Főgonoszainál azóta is klasszikusnak számít.

 

Bond titkosügynök-státusza viszont alighanem megkopott az utóbbi időben, hiszen felettesei kénytelenek eljátszatni a 007-essel a saját halálát (innen a hangzatos cím is), hogy tényleg a legnagyobb titokban küldhessék a Távol-Keletre nyomozni. Mert a nagyhatalmak eltűnt űrhajóinak ügye mögött természetesen most is a kínaiak (a korai Bond-filmek állandó hunyói), állnak. Blofeld a közülük toborzott, passzosruhás magánhadsereggel figyeli nevetve, ahogyan az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymást gyanúsítja az űrkomp-rablással - a kopasz terroristavezér reményei szerint kirobbantva ezzel a harmadik világháborút. Sajnos Blofeldnek ezúttal sincs szerencséje. A 007-es jön, lát és győz (közben persze kitanulja keleti kollégái jakuza- és szamuráj-módszereit, valamint a látszat kedvéért megházasodik). Teszi ezt olyan eleganciával és tűzerővel, hogy az eredmény láttán a legmegátalkodottabb ellen-Bond-rajongó is alighanem elégedetten nyugtázza: nem véletlenül ez fickó a nyugati világ hírszerzőinek legjobbika.

 

A Csak kétszer élsz egyetlen fájó pontja az addig háttérben meghúzódó Blofeld nem kellő odafigyeléssel megkomponált felbukkanása (Alexander Walker brit filmkritikus egyenesen úgy fogalmaz: "a várva várt, rettegett főgonosz egy székben ücsörögve monologizál, miközben úgy néz ki, mint egy tojás, amelynek a héja megrepedt főzés közben..." Való igaz, Donald Pleasence Blofeldjét mai szemmel nézve már akaratlanul is Dr. Genya jut eszünkbe Mike Myers kémfilmparódiáiból). Ezért a kis bakiért persze fölösleges kárhoztatni a filmet, hiszen bőven kárpótol bennünket a japánok szamurájiskolát járt hírszerző főnökének fegyverbemutatója (robbanótöltetes cigaretta, rakétapisztoly, zárnyitó bomba), és Q "ajándéka", a néhány aktatáskányi alkatrészből összerakható, "Little Nelly" névre hallgató girokopter - amely valóban létező repülő masina, és amelynek a Bond-széria egyik legemlékezetesebb légi párbaját köszönhetik a rajongók.

 

 

Mint ahogyan a sorozat előző négy darabja, a Csak kétszer élsz is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemez pedig számtalan további érdekességet tartalmaz a Bond-rajongók számára. Az MI6 rejtekhelyén ezúttal is igazi kincsek lapulnak. Az első rögtön egy archív filmfelvétel a forgatásokról, amely a Bond-filmek állandó díszlettervezőjének (Ken Adam) magángyűjteményéből került elő. Ugyanitt megnézhetünk egy Alan Whicker-tévéshowt (Whicker a '60-as évek egyik legnépszerűbb tévés újságírója, akinek ráadásul szabad bejárása volt a Bond-filmek forgatására), és egy háromnegyed órás, vicces tévéfilmet, amely a sorozatban addig szereplő Bond-lányokat mutatja be (Welcome To Japan, Mr. Bond).

 

A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdosszié menüben található a szokásos "így készült" werkfilm (Inside You Only Live Twice). Itt kapott helyet a Bond-filmek jellegzetes főcímeit jegyző Maurice Binder életét és munkásságát bemutató kisfilm, és egy animált storyboard is.

A Propagandaminisztérium menüpontban tévé- és mozielőzeteseket, valamint korabeli rádiószpotokat találunk, majd a szokásos képgaléria zárja az extrák sorát. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.

 

 

 

 

Eredeti cím: You Only Live Twice

Ősbemutató: 1967. június 12.

Hazai bemutató: n.a.

Játékidő: 112 perc

 

Rendező: Lewis Gilbert

Szereplők: Sean Connery, Akiko Wakabayashi, Tetsuro Tamba, Mie Hama, Bernard Lee

Forgatókönyvíró: Roald Dahl

Producer: Harry Saltzman, Albert R. Broccoli

Operatőr: Freddie Young

Vágó: Peter Hunt

Zene: John Barry

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kisfilmek: Ken Adam's Production Films: You Only Live Twice (13:54'), Whicker's World (5:14'), Welcome To Japan, Mr. Bond (50:02'); jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Inside You Only Live Twice (30:17'), Silhouettes: The James Bond Titles (23:18'), Plane Crash: Animated Storyboard Sequence (1:30'); előzetesek, tévé- és rádióreklámok, képgaléria, audiókommentár

 

(2006. december 3.)