A '70-es évek filmkritikusai előszeretettel beszéltek a James Bond filmek egyre romló színvonaláról, és magukban már temetni kezdték a sorozatot. Volt némi igazság a szavaikban, a Gyémántok az örökkévalóságnak (1971) vagy Az aranypisztolyos férfi (1974) a korábban népszerű sorozat mélypontját jelentette. Szerencsére az új 007-es, Roger Moore hamar beletanult a szerepébe - sőt, sok rajongó szerint az A kém, aki szeretett engem és a Polipka fanyar humorú főhőse hasonlít leginkább az eredeti Fleming-regények elegáns, stílusos, de legfőképpen angol titkos ügynökére.

Míg a Vodka-Martinizó, nőcsábász James Bondon a stresszes munkakör ellenére sem fog az idő, az őt játszó színészeken nagyon is: Roger Moore első 007-esként való bemutatkozása (Élni és halni hagyni, 1973) és a kirobbanó sikert arató Polipka (1983) között pontosan tíz év telt el. A kiváló brit színész joggal érezhette úgy, hogy barázdált homlokkal, jóval ötven fölött néha már nevetségesnek tűnhet, ha helikopterekről ugrál, cirkuszi vonatok és toronyházak tetején kergetőzik, hogy végül aztán az éppen ügyeletes főgonoszt hidegre téve nála jóval fiatalabb Bond-lányokkal pezsgőfürdőzzön... Így fájó szívvel ugyan, de úgy írta alá az MGM-mel és Albert Broccolival kötött szerződését 1985-ben, hogy a Halálvágta lesz az utolsó Bond-film, amiben főszerepet vállal. Éppen emiatt megérdemelt volna annyit, hogy a forgatókönyvírók egy minden addiginál jobb történettel búcsúztassák a színészt.

 

Sajnos nem ez történt. A Halálvágta sítalpas-snowboardos üldözése (mint a Bond-történetekben már megszokott nyitójelenet) persze látványos, csakúgy, mint a film végén a szilíciumbánya felrobbantása és a Nagy Leszámolás a San Francisco-i Golden Gate híd tetejénél veszteglő léghajón - a két esemény közé eső másfél óra azonban erősen felejthető... Maga az alaptörténet persze ötletes: egy őrült zseni, bizonyos Max Zorin, a disszidált KGB-ügynökből lett komputerbáró (Chrisopher Walken) semmitől sem riad vissza, hogy ő legyen a feltörekvő új iparág, a számítástechnika egyedüli mikrochip-beszállítója. Ehhez persze meg kell szabadulnia a konkurenciától, a kaliforniai Szilikon-völgyben virágzó high-tech vállalatbirodalomtól, de - rutinos Főgonoszként - már erre is réges-rég kidolgozta a maga tervét. A mamutcége birtokában lévő olajvezetékein át annyi tengervizet pumpál át a Szilíciumvölgy mélyén húzódó tektonikus törésvonalba, hogy az általa előidézett földrengések sokkal erősebbek lesznek, mint ami a kaliforniaiak életében jóformán mindennapos - olyannyira, hogy az így keletkezett sziklahasadékokon át beömlő tengervíz egyetlen pillanat alatt eltünteti az informatika '80-as évekbeli fellegvárát.

 

Impozáns terv, a 007-es mindig is szívesen hiúsította meg az ilyesmit (most ráadásul személyes bosszú is hajtja: 003-as ügynök pont egy Zorin-mikrochip miatt kellett hogy meghaljon Szibériában). Bond tehát ismét kutatni kezd - rá jellemző módon leginkább egy KGB-ügynöknő (Fiona Fullerton) szállodai szobájában, és egy szemrevaló geológus (Tanya Roberts) bányamunkás overállja alatt. Lelkiismeretes nyomozómunkáját persze ezúttal is hátráltatja a főgonosz jobb keze, egy párductestű amazon (Grace Jones), aki szabadidejében énekeslányokat gyilkol, és embereket emelget látványosan a feje fölé (bizonyára azért, hogy ők is gyönyörködhessenek a kilátásban egy toronyház tetején). És még akkor sem kap szívrohamot, ha a 007-es sarokba szorítja az Eiffel-torony legtetején - ő az a fajta nő, aki gond nélkül a mélybe veti magát inkább, bízva abban, hogy jól hajtogatta össze az ejtőernyőjét két gyilkosság között.

 

A film izgalomfaktora tehát ezúttal is a maximumon áll. Téli extrémsport-bemutató, látványos autós üldözés, hajmeresztő ejtőernyős ugrás az Eiffel-toronyból, óriás-zeppelin a Golden Gate hídnál... A forgatókönyvírók, a kaszkadőr-koordinátorok és a speciális effektusok felelősei igazán kitettek magukért. Ezért érthetetlen, hogy mit keres a film közepén az a majdnem háromnegyed órás üresjárat, amelyben Bond (és az egész MI6 felső vezetése) frakkban-cilinderben az Ascoty Derbyn figyeli a nagy lóverseny-rajongó hírében álló Zorint. Ráadásul pár jelenettel később Őfelsége titkosügynöke is felcsap zsokénak. A különféle szerkentyűkkel mindig a 007-es felbukkanásakor manipulálható akadálypálya a sorozat legendás '60-as évekbeli hőskorában is joggal pályázhatott volna a Bond-filmek legidétlenebb gyilkossági módszerének díjára - az, hogy egy ilyen ötlet a papírkosár helyett végül a Roger Moore-t búcsúztató Bond-film forgatókönyvében kötött ki, különösen szánalmas.

 

A dolog persze rögtön érthető, ha tudjuk: Albert Broccoli szenvedélyes lóverseny-rajongó, és az ő nyomására kerültek bele ezek a jelenetek a filmbe. A máskor mindig kiváló döntéseket hozó producer ezúttal elveszítette arányérzékét - az eredmény Roger Moore legrosszabb Bond-filmje lett.

 

 

 

Mint ahogyan a sorozat előző darabjai, a Halálvágta is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemezen azonban a korábbiaknál némileg kevesebb érdekességet találhatnak a Bond-rajongók. Az MI6 rejtekhelye valószínűleg "az intézményi karcsúsítás áldozata lett", mert mindössze két kisfilm árválkodik itt: a lepkés éttermi jelenet próbafelvétele, valamint egy archív BBC riportfilm 1985-ből.

 

A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdosszié-ban ezúttal a szokásos háromnegyed órás werkfilm (Inside A View to a Kill) mellett láthatunk egy húszperces összeállítást a Bond-filmek zenéjéről, és jókat mosolyoghatunk a főcímdalt éneklő Duran Duran '80-as években még ötletesnek számító, toplistavezető, Golden Globe-díjra esélyes videóklipjén.

 

A Propagandaminisztérium menüpontban tévé- és mozielőzeteseket, valamint korabeli rádiószpotokat találunk, majd a szokásos képgaléria zárja az extrák sorát. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.

 

 

 

 

Eredeti cím: A View to a Kill

Ősbemutató: 1985. június 12.

Hazai bemutató: n.a.

Játékidő: 125 perc

 

Rendező: John Glen

Szereplők: Roger Moore, Christopher Walken

Forgatókönyvíró: Richard Maibaum, Michael G. Wilson

Producer: Albert R. Broccoli, Michael G. Wilson

Operatőr: Alan Hume

Vágó: Perer Davies

Zene: John Barry

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kisfilmek: Butterfly Test Footage (1:31), Film '85 BBC Report (7:23); jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: Inside A View to a Kill (37:21), The Bond Sound - The Music of James Bond (21:33), A View to a Kill Music Video, performed by Duran Duran (4:31); előzetesek, tévé- és rádióreklámok, képgaléria, audiókommentár