A Halj meg máskor!-ban a látványosan ráncosodó Pierce Brosnant betemette a szuperkütyü-halom, ezért a Casino Royale-ban a készítők visszatértek a gyökerekhez, a Sean Connery-féle, nyersmacsó Bondhoz. Az eredmény egy látványos akció-orgia volt, kémfilm-paródia helyett hihető történettel. A rajongói fórumokon mégis sokan hiányolták Moneypenny-t, Q-t, meg a golyóstollba épített tűvetőt.
Ezt még ki lehetett magyarázni azzal, hogy a Casino Royale "a 0. Bond-film", ezért a kezdő 007-es még nem vodka-martinizik, halálosan beleszeret a mellé rendelt MI6-munkatársba, és néha melléugrik az üldözési jelenetekben. Az újraindítást követő második filmnél viszont el kellett döntenie a készítőknek: vagy visszatérnek a korábbi Bond-sztorik paródiába hajló koktélozós-golfozós-világmegmentős idilljéhez, vagy csinálnak egy újabb Bourne-filmet, Matt Damon helyett Daniel Craiggel.
A Quantum csendjében pont az a zseniális, hogy a rendező, Marc Forster Bourne-epizódba illő akciójeleneteket forgatott le, de közben átmentette a régi Bond-filmek hagyományait is. Craig magyar hangja, Stohl András a szinkronizáláskor még arról panaszkodott, hogy az új részben "nincs vodka-martini, nincsenek kütyük, és még azt sem mondja, hogy A nevem Bond, James Bond". Ez igaz, de ha a Casino Royale volt az a film, ami magasról leszarta a négy évtizedes Bond-mítoszt, akkor A Quantum csendje bondosabb, mint az előző öt rész együttvéve. Csak fel kell fedezni benne a rejtett utalásokat.
A Bond-filmeket az 1964-es Goldfinger óta szigorúan leszabályozott forgatókönyv-minta alapján írják. A filmek mindig a 007-es akciózásával nyitnak, mintha az előző rész utolsó jelenetét látnánk. Ezután meztelen csajok vonaglanak a főcímzene alatt, majd Bond megkapja M-től az aktuális feladatot, világkörüli útja során találkozik az ellene küldött bérgyilkosokkal, meg minimum két dögös nővel, és végül elintézi a főgonoszt, aki mindig valami extrém helyen felépített rejtekhelyen bújkál.
A Quantum csendje Timothy Dalton Bond-filmjeivel áll legközelebbi rokonságban. Az 87-es Halálos rémületben a Roger Moore-féle, paródiába hajló Bond-érát váltotta le. Dalton, miután újraolvasta Fleming regényeit, esendőbbnek akarta mutatni a 007-est, olyan embernek, aki ugyan Anglia nevében gyilkol és töri össze a női szíveket, de képes mélyebb érzelmekre is. A hasonlóság a 89-es A magányos ügynök és A Quantum csendje között egyértelmű: Bond 89-ben Felix Leiter CIA-ügynök megölése miatt rendezett egyszemélyes irtóhadjáratot, most meg azokat a gyilkolja módszeresen, akiknek köze lehetett Vesper Lynd halálához. Mindkét filmben elveszíti az MI6 támogatását, és csak M-nek köszönheti, hogy önfejű parancsmegtagadása ellenére életben marad.
A Timothy Dalton-filmekre utalás már a Quantum csendje nyitójelenetében megtörténik: Bond egy kanyargós hegyi úton keveredik autós üldözésbe, ugyanúgy, mint a Halálos rémületben elején. Az autózás meglepő fordulattal és egy cinikus benyögéssel zárul, ilyenek Roger Moore filmjeiben voltak rendszeresen (például amikor a Polipkában a kubai szökése után a minirepülőjével beállt egy benzinkúthoz azzal a dumával, hogy "Teli kérem!"). Az ezután következő főcímzenében meg végre megint vonagló meztelen nők vannak (és nem színes tapéta előtt lövöldöző rajzfilmfigurák, mint a Casino Royale-ban), ami szintén a Bond-filmek kihagyhatatlan eleme.
A főcím és a kötelező londoni eligazítás után Bond Haitin kezdi a nyomozást. Ez újabb tisztelgés a korábbi filmek (Dr. No, Tűzgolyó, Élni és halni hagyni, Halj meg máskor) karib-tengeri helszínei előtt, és a regények felé, amiket Ian Fleming jamaicai nyaralójában, az Aranyszemben írt meg. A 007-esre vadászó bérgyilkosok rendszerint már itt akcióba lépnek, egy újabb látványos üldözési jelenetben. A Quantumban a készítők újra elővették a motorcsónakos hajszát, ami már volt az Élni és halni hagyniban, Az aranypisztolyos férfiban és A világ nem elégben is, csak ez most sokkal tempósabb és látványosabb.
Bondnak mindig kötelező szmokingban is megjelennie, lehetőleg egy kaszinóban. Mivel a Casino Royale végig erről szólt, a készítők a Quantumban inkább operába küldték a 007-est. Ez a motívum is a komolyabbnak szánt Timothy Dalton-filmekre utal, a Halálos rémületbenben a Bondnak egy hangversenyt kellett végigülnie, hogy megfigyelhesse a bérgyilkos csellistalányt. És ha már nők: a 007-esnek általában kétféle Bond-nővel van dolga. Az első az egzotikus helyszíneken dolgozó, naiv, helyi MI6-alkalmazott, aki mindent megtesz, hogy a főhős boldoguljon, mégis meghal. Ilyen volt a Tűzgolyó bikinis ügynöke, Martine Beswick. És ilyen az új filmben Gemma Arterton, aki ráadásul pont úgy végzi, mint Shirley Eaton a Goldfingerben, csak itt arany helyett olajjal öntik le.
A másik tipikus női karakter a Bond-filmekben a Főgonosz szeretője, aki a 007-esel való találkozás (azaz a kötelező szexjelenet) után rájön, hogy eddig a rossz oldalon állt. Sokszor maga is bosszút akar állni a Főgonoszon egy régebbi sérelemért. A Tűzgolyóban Domino (Claudine Auger) volt ilyen, a mostani filmben Olga Kurylenko. Benne egyébként a harmadik Bond-lány típus, a főszereplővel egyenrangú partner is megvan, mivel szintén titkosügynök (ugyanilyen karakter volt Barbara Bach A kém, aki szeretett engemben, Lois Chilles a Moonrakerben, és Halle Berry a Halj meg máskorban).
A Quantum csendjében ismét egy titkos nemzetközi terrorszervezet az igazi ellenség, mint a Sean Connery-időszakban a SPECTRE. Az új filmben nincs macskát simogató, kopasz főgonosz, akinek sohasem látjuk az arcát, de az extrém helyen felépített főhadiszállás stimmel. A Casino Royale előtti filmek mindig túl akarták licitálni a korábbiakat, ezért Bond ellenfelei a vulkánok meg a hegyi erődök után kénytelen voltak az űrben, a tenger alatt, vagy a sarkvidéken felépíteni a támaszpontjukat. A Quantum csendjében a sivatag közepén, egy építész-rémálom luxusszállodában iszogatnak és kurváznak a film igazi konspirátorai, egészen addig, amíg Bond-filmek jól bevált forgatókönyve szerint a 007-es és a dögös segítőtársa rájuk nem gyújtja az épületet (lásd még: Dr. No, Csak kétszer élsz, A kém, aki szeretett engem, Moonraker, Az aranypisztolyos férfi, A holnap markában, Halj meg máskor!).
A Quantum csendje a brutális akciójelenetek, és a hűvös precizitással gyilkoló főhős miatt simán lehetne egy negyedik Bourne-film. A hasonlóság nem véletlen: Marc Forster rendező a Bourne-sorozat akciórendezőjét, Dan Bradleyt szerződtette az új filmhez, amiben a 007-es háztetőkről erkélyre ugrál, konyhákban és csatornákban verekszik. Ezekkel sokkal reálisabb lett a 007-es sztorija, és a Bond-filmek összes kötelező kelléke is köréjük tudott épülni, anélkül, hogy nevetséges paródiába fulladt volna a film. Most már tényleg csak az hiányzik, hogy a 23. James Bondban legyen mérgezett toll meg rugóskéses cipő, és akkor kijelenthetjük: a Broccoli-örökösök 100 százalékosan átmentették a Bond-mítoszt a XXI. századba. Moneypenny már nem is annyira fontos.
