A magányos ügynök 1989-es bemutatója után hat évet kellett várni az új Bond-filmre, ami példátlanul hosszú idő a sorozat történetében - hiszen korábban hozzászokhattak a rajongók, hogy kedvenc brit tikosügynökük kétévente kap új küldetést az MI6-tól. A kényszerszünetnek prózai okai voltak: a Timothy Dalton főszereplésével elkészített két film korántsem bizonyult akkora kasszasikernek, mint ahogyan azt a készítők előzetesen gondolták - ráadásul a sorozat atyjának, Albert Broccoli producernek egy szívinfarktust követően a '90-es évek elejére fokozatosan leromlott az egészségi állapota (a két dolog sajnos alighanem összefüggött). Broccoli a Licence To Kill után, 1996-ban bekövetkezett haláláig már egyáltalán nem vállalt semmilyen produceri feladatot - a stafétabotot átvevő családtagok (a lánya, Barbara Broccoli és a nevelt fia, Michael G. Wilson) viszont nem akarták egy újabb vegyes fogadtatású Bond-történettel tovább rombolni a 007-es mítoszát.

 

A '90-es évek politikai változásai és az egyre gyorsabb ütemben fejlődő technológia láttán azonban joggal tették fel maguknak a kérdést: vajon az alapvetően a hidegháború hőseként induló, ötven évvel korábban kitalált brit ügynök megállná-e helyét ebben a napról napra modernebbé váló világban? A régi, jól összeszokott Bond-stábot váltó új generáció válasza láttán azt kell mondanunk: igen. Jeffrey Caine, Bruce Feirstein és Michael France forgatókönyve sikeresen ötvözte a régi Bond-filmek hangulatát és jellegzetes díszleteit a modernkori technikával és a fiatalabb korosztályból kikerülő rajongók elvárásaival - így a végeredmény a sorozat talán első olyan története lett, amely láttán a néző nem tartja nevetségesnek, ha a hős ügynök és a megátalkodott főgonosz egy világtól távol eső helyen elrejtett, gigantikus rádióteleszkóp tányérján pofozkodik, hatszáz méter magasan. Ez azonban csak az egyik összetevője az Aranyszem sikerének, legalább ugyanilyen fontos volt a megfelelő főszereplő kiválasztása.

 

Pierce Brosnan neve már az utolsó Roger Moore-os Bond-film, az 1985-ös Halálvágta után felmerült, mint esélyes pályázó a 007-es szerepére. Albert Broccoli a Szigorúan bizalmas forgatásakor ismerte meg őt (Brosnan akkori felesége, Cassandra Harris szerepet kapott a filmben, így mindketten sok időt töltöttek a producer társaságában), ám az ír színész akkor még túlságosan fiatalos megjelenése, és a Remington Stelee sorozat gyártóival kötött szigorú szerződése miatt nem lehetett a '80-as évek elsőszámú brit titkos ügynöke. Tíz évvel később viszont már eljött az ő ideje. Fiatalos sármjából mit sem veszítve, tucatnyi (zömmel akció-) filmmel a háta mögött ideális választás volt arra, hogy egy addig jobbára közepes alkotásairól ismer új-zélandi rendező, Martin Campbell (Menekülés Absolonból, 1994) irányításával feltámadjon a halottnak hitt sorozat.

 

Az Aranyszem sztorija igazi Fleming-féle kémtörténet - mai korra hangszerelve. Néhány évvel vagyunk a Szovjetunió felbomlása után. A vezetés új (miniszter elvtárs helyett miniszter úr a hivatalos megszólítás), a nóta azonban a régi. Egy renegát tábornok, bizonyos Ouronov (Gottfried John) a "Janus-brigád" egyik vezetője szemet vet a hidegháborús időkben kifejlesztett szovjet műholdra, az Aranyszemre. Az űrben keringő (Ian Fleming egykori jamaicai nyaralójának nevét viselő) ketyere igen veszedelmes fegyver: egy bizonyos hatósugáron belül képes összezavarni minden elektromos berendezést, legyen az kenyérpirító, vagy ballisztikus rakétairányító rendszer. Hogy Ouronov a különutas orosz főtisztek hagyományos harmadik világháborús terveit kívánja-e valóra váltani az Aranyszemmel, vagy valami egészen mást forgat a fejében, teljesen lényegtelen. A kincset érő katonai műszert ugyanis a "Janus-brigád" igazi ura, egy sértett büszkeségű egykori brit kémelhárító (Sean Bean, a kezdő képsorok 006-os ügynöke) kívánja felhasználni arra, hogy az irányítható elektromágneses impulzusokkal megzavarja a bankhálózatok, értéktőzsdék, kormányhivatalok, bűnügyi nyilvántartások számítógépes rendszerét - világméretű káoszt okozva ezzel.

 

A történet messzemenőkig tisztelettudó a korábbi Bond-filmekkel: az írók a folyamatosság érzékeltetése érdekében éppúgy beleszőtték a Polipka és a Halálos rémületben filmek tipikusan gonosz, feletteseikkel szembeszegülő orosz tábornokait, mint a Gyémántok az örökkévalóságnak pusztító erejű műholdját - vagy hogy a 007-es ellátogat a Karib-térségbe, mint a korai Bon-történetekből elmaradhatatlan egzotikus helyszínek egyikére. Még a Goldfingerben debütáló, legendás Aston Martin DB5 is felbukkan egy jelenet erejéig (igaz, Bond szinte azonnal lecseréli egy acélkék BMW kupéra), és ki más látná el szuperkütyükkel (csáklyavetős-lézersugaras pisztollyal, kötélövvel, robbanótollal, és az elmaradhatatlan karórával) a 007-est, mint a jó öreg Q (Desmond Llewelyn).

 

A hagyományokhoz hűen Bond most is egyszerre két nővel szűri össze a levet. Az Aranyszem titkát ismerő (és emiatt égen-földön keresett) törékeny programozónő, Natalja Szmejonova (Izabella Scorupco) valódi érzéseket táplál iránta, az ex-KGB-s szuperzsoldos (Famke Janssen), aki ugyanúgy odavan a sportkocsikért, a fegyverekért és a lángoló helikopterekből kiugrálásért, mint a 007-es, viszont pusztán játszadozni akar (nem csak pókerasztalnál...) kedvenc brit szuperügynökünkkel - mielőtt elvágná a torkát.

 

Martin Campbell és a forgatókönyvírók kiváló arányérzékkel vegyítették a klasszikus Bon-elemeket a '90-es évek akciófilmjeinek stílusával és a modernkori technikával. Az új 007-es bemutatkozó jelenete a gigantikus duzzasztógáton, vagy a szakadékba zuhanó repülő után ugrás (motorral ráadásul!) akár a sorozat legjobb, főcím előtti nyitó képsora is lehetne - ha A kém aki szeretett engem "semmibe síelését" (az utolsó utáni pillanatban kinyíló brit-zászlós ejtőernyővel) felül lehetne múlni. Az Aranyszem-ben azért szép számmal akadnak egyéb látványos akciójelenetek is - nekünk, magyaroknak alighanem a kocka-Ladákkal kergetőző tank marad meg leginkább az emlékezetünkben (és hogy Brosnan milyen elegánsan csempészi vissza a sorozatba Roger Moore humorát: a harckocsi lőtornyában ülő Bondot jobban érdekli, hogy áll a nyakkendője, mint az, hogy hányan üldözik).

 

 

 

Mint ahogyan a sorozat előző darabjai, az Aranyszem is átesett a DVD-megjelenés alkalmából egy igen impresszív, kockáról-kockára történő digitalizáláson, és egy 5.1-es hangújrakeverésen. Az eredmény több, mint lenyűgöző. A film felújított változata immár a készítők audiókommentárjával is végignézhető, az extra lemezen pedig a korábbiaknál jóval több érdekességet találhatnak a Bond-rajongók. Az MI6 rejtekhelye ezúttal igazi kincsesbánya, hiszen bő másfél órányi dokumentumfilmet "rejtettek el" ide a készítők. Külön kisfilmekben mesél a forgatásról Remy Julienne autós kaszkadőr (Anatomy of a Car Chase), Ian Sharp second unit director (Anatomy of a Stunt), Peter Lamont látványtervező (Location Scouting), Derek Meddings modellező (Making Small In Pictures) és maga a rendező, Martin Campbell is (Directing Bond: The Martin Chronicles). Megtalálható még ugyanitt egy fél órás dokumentumfilm (Goldeneye: The Secret Files) és két tízperces is (a The Secret Files - The Cast a szereplőket mutatja be, míg a Building a Better Bond az új Bond-film forgatásához felépített gigantikus stúdióba kalauzolja a nézőt), valamint Pierce Brosnan első olyan sajtótájékoztatója, ahol már James Bondként mutatkozott be (The Return of Bond)

 

A 007-es küldetés opcióban tematikus sorrendben nézhetjük végig a film egyes jeleneteit (például külön a Bond-lányok belépőit, külön a 007-es által bejárt helyszíneket, stb.) eredeti nyelven. A Küldetésdossziéban egy háromnegyedórás tévéműsort találunk (a World of 007 házigazdája Elizabeth Hurley), ezen kívül egy forgatási videónaplót, egy tévéknek szánt kedvcsináló "így készült"-összeállítást, és Tina Turner Goldeneye-videoklipjét (mely utóbbi a Bond-széria egyik legjobb főcímdala).

 

Az extrák sorát a Propagandaminisztérium menüpont tévé- és mozielőzetesei és a szokásos képgaléria zárja. (Az audiókommentár csak angol, a többi extra viszont magyar felirattal is megnézhető) A duplalemezes DVD-hez a többi filmnél már megszokott igényes papírtok, valamint a forgatással kapcsolatos érdekességeket tartalmazó pár oldalas füzet is jár. Nem kétséges: a James Bond filmek kétlemezes, különleges kiadása alaposan leiskolázta a mostanság itthon megjelenő kiadványokat, tartalomban és kinézetben egyaránt.

 

 

 

 

Eredeti cím: Goldeneye

Ősbemutató: 1995. november 24.

Hazai bemutató: n.a.

Játékidő: 124 perc

 

Rendező: Martin Campbell

Szereplők: Pierce Brosnan, Sean Bean, Izabella Scorupco, Famke Janssen, Judi Dench

Forgatókönyvíró: Jeffrey Caine, Bruce Feirstein, Michael France

Producer: Barbara Broccoli, Michael G. Wilson

Operatőr: Phil Meheux

Vágó: Terry Rawlings

Zene: Eric Serra

 

 

Képarány: 16:9

Hangok: magyar, angol, cseh, lengyel 5.1

Feliratok: magyar, angol, cseh, lengyel, bolgár, horvát, ivrit, izlandi, portugál, román, török

Extrák: Interaktív menü, kimaradt jelenetek a rendező bevezetőjével, kisfilmek: Anatomy of a Caer Chase (2:55), Anatomy of a Stunt (6:07), Building a Better Bond (9:01), Goldeney: The Secret Files (28:09), Goldeneye: The Secret Files - The Cast (12:17), Location Scouting (12:30), Making Small In Pictures (2:35), The Return of Bond (5:35), Directing Bond: The Martin Chronicles (10:16); interaktív forgatókönyv, jelenetek tematikus elérése, werkfilmek: World of 007 (41:42), The Goldeneye Video Journal (14:15), Promotional Featurette (5:06); a Goldeneye videóklipje Tina Turnerrel, előzetesek, tévészpotok, képgaléria, audiókommentár